Tenkes retró maraton

  A jól sikerült tavalyi Tenkes maraton után idén is ellátogattunk a túrára, csak most a retró túrán indultunk. Ez nincs minden évben megrendezve, ezért is eset erre a választás. Na meg így legalább eddig ismeretlen területeket is bejárhattunk. Két állandó társam mellé még Ábrist fűztem be erre a futásra. Na jó nem nagyon kellett erősködnöm, jött ő magától! Báz előre szólt, hogy tempósabbat akar menni, így kapóra is jött, hogy velünk tartott Ábris. Mi Gáborral lazább futást terveztünk. Amúgy sem bírtunk volna velük menni! :( A rajt Villányban volt, a cél pedig Máriagyűdön, ezért már jó előre leszerveztük, hogy két autóval megyünk. Ábrissal, Bázzal negyed nyolcra értünk le a célba, ott átültünk a Rav-ba és pillanatok alatt a Villányi vasútállomáson találtuk magunkat. Nyolckor volt a tömegrajt, előtte még a srácok ügyes-bajos dolgaikat elintézték, felvettük az itinert, majd a szervezők felszólítására elindult a csapat.
Villányi rajtban

Meglepődve tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül csak egy futó volt, a többiek gyalogosan vágtak neki a 40 km feletti  távnak. Kissé hűvös volt a reggel, de rövid nadrágos, pólós időt jósoltak, ezért úgy is öltöztem. A hátizsákba pedig kellő elemózsiát és itókát raktam. Rövid aszfalt után balra felkanyarodtunk a Templomhegy felé.
Templomhegyi kilátó alatt
A bányaudvarba beérve jobbra tart a kék sáv jelzés, de mi megbeszéltük, hogy megnézzük az ammoniteszeket. A mögöttünk jövő túrázók kiabáltak is felénk, hogy nem jó irányba mentek!
Ammonitesz lenyomat
Pár perces kitérőnk után folytattuk a túrát. Meredek nagyon csúszós emelkedő után beértünk Villányba és a házak, pincék között futva nemsokára el is hagytuk a várost. Innen a kerékpárúton, a nagy pincészetek előtt futottunk. Szemben volt velünk a Szársomlyó.
Kifelé Villányból
Oda sajnos nem mentünk csak az oldalában található szoborparkhoz.Mire ideértünk, addigra a rajtoltató szervezők is átgurultak. Gyors pecsét s már mentünk is a pincék felé.
Szoborpark mellett
Tíz órakor innen indul a Szársomlyó túra, de mi most még bőven az előtt oltunk és egy száll embert nem láttunk a szobrok között. Én itt le-le maradtam a srácoktól, mert mindig megálltam fotózni.
Szoborpark, Szársomlyó
Hol nyugatra a Szársomlyó felé, hol pedig keletre Villány irányába. Messze távolban a házak felett látszott a Templomhegyi kilátó. Fél órája még ott voltunk, most meg már a Villányi-hegység keleti bástyájának az oldalában kapkodtuk a lábunkat.
Villányi tőkék
A pincéket és a szőlős birtokokat hátunk mögött hagytuk és beereszkedtünk a Csillag-völgybe. Itt még elég jól együtt mozogtunk mind a négyen.
Csillag-völgyben
Majd egy romos vadászház után ismét a szőlők között találtuk magunkat. De itt már kezdtünk szétszakadozni. Báz és Ábris előre ment én pedig Gábor és köztük haladtam.
Egykori vadászház a Szársomlyó északi előterében
Meg.meg álltam fotózgatni és mindig lemaradtam, de közben Gábor telefonált, ezért nem ért utol.
Dűlők közti futás
Ezek miatt egészem a Vylyan pincészet teraszán található ellenőrző pontig egyedül futottam. De így legalább nem kapkodtam az elől lévők után és nyugodtan fotózhattam, mert még mögöttem volt Gábor.
Távolban a Tenkes
A Teleky-présház mellől tűnt fel a túra névadó hegye a Tenkes. Jó távoli volt még innen, de legalább már láttuk, hogy mi is a cél. Bár ott még nem állt meg túra, tovább is kellett futnunk.
Harsányi-hegy
Visszanézve pedig a Harsányi-hegy vagy mai nevén Szársomlyó sűrű erdővel borított északi oldala volt látható. Mennyivel másabb képet fest a kopár déli oldal! A nyugati oldal képét sajnos a nagyharsányi mészkőbánya rontja el.
Kéktúra
A kéktúra ösvénye a Fekete-hegy sűrű bozótos déli oldala és a szőlők között kanyargott. Már megindult a munka a tőkék között, metszettek a munkások. Majd az egyik kanyar után már látszott a Vylyan pincészet komplexuma.
Közel a második csekkpont!
Megvártak itt a fiúk, de megbeszéltük, hogy menjenek nyugodtan, nem kell ránk várniuk, úgysem tudnánk együtt haladni. Ezután megkaptam én is a pecsétemet, majd pár percre rá Gábor is befutott.
Vylyan pincészet
9 kilométer körül jártunk, még a táv negyedét sem tudtuk le, ezért mi sem időztünk soká, hanem indultunk tovább Palkonya felé.
Dűlőút a gerincen
Mint utólag kiderült, azért jobban meg kellet volna nézni a leírásunkat, mert a következő ellenőrzőpontot sikerült kihagynunk. Pontosabban, elmenni mellette. Ki volt rakva egy jelző bója, zsírkrétával, de mi ezt nem vettük észre.
Borzsongás út
A fenti dűlőúton le lehetett volna vágni pár kilométert, de mi a kék sávot követve a Borzsongás mélyúton Palkonyát vettük célba, majd ki érve a magas partfalak közül nyugatra fordultunk a tisztáson.
Tisztás
Itt általában nagy a sár és harmatos a fű, legalábbis mikor én erre jártam, de most száraz lábbal végig tudtunk haladni itt. Miután beértünk az  erdőbe, az ösvény ismét felkapaszkodott a hegyoldalra. A Bocor-tető felé, de nem sokáig örülhettünk az árnyéknak, mert ismét a gerincen voltunk és ismét szőlők mellett futhattunk.
Ismét a gerincen
A nagy feszültségű vezeték után pár perc és az omladozó Vokányi vadászház előtti elágazóban voltunk. Csak itt vettük észre, hogy kimaradt az előző ikszünk. De visszamenni egyikünknek sem volt kedve. Gondoltuk, majd fényképekkel, útvonallal igazoljuk, hogy nem csaltunk.
Egykori vokányi vadászház
Árnyas erdőben
Nagyon szép völgyben madárcsicsergés közepette kanyarogtunk le a Bika-rétre. Majd a Hegyi-legelőn már nagyobb turistacsapattal is összefutottunk. Gábor csak mesélt én meg hallgattam a sztorijait a területről. Én most jártam erre először, de neki hazai volt a táj.
Hegyi-legelő
Vasútállomás után egy rövid aszfalt, majd már meg is érkeztünk a pecsételőhelyre. Hatalmas Decathlon-os molinó fogadott.
Turista utak elágazója (K, P)
A pontban pedig nápolyit és egy üveg izót is kaptunk a pecsét mellé. Idáig jöttünk a kék sávon, de innen a piros sáv jelzést kellett követnünk egészen Máriagyűdig. Tavaly erre kellett volna jönnünk, de lementünk korábban a piros jelzésről és a kék sávon értünk ide a csekkpontra. Most visszafelé megnéztük, hol csesztük el akkor.
Felfelé is jókedvűen!
A meredek kapaszkodót sétáltuk, majd fent már ismét kocogtunk. Távolban egész mecseki panorámában gyönyörködhettünk.
Mélyútban
Kereszt
Mélyutak és szőlőtőkék váltogatták egymást, két keresztet is magunk mögött hagytunk mire a Csukma-kereszthez nem értünk.
Onnan jöttünk!
Tenkes teljesítménytúra jelvényei4
Itt már a rövidebb távosokkal közös volt az ellenőrzőpont, ezért nem kis tömeg fogadott minket. Beálltunk a sorba, majd most is lefotóztam a kereszt alatt kiállított Tenkes kitűzőkkel, jelvényekkel teletűzdelt pólót.
Túrázók a Csukma-keresztnél
A jó időben sokan kifeküdtek a napra, sütkéreztek, pihengettek. Utólag láttam a képeken, hogy itt még fekete kökörcsint is tudtam volna fotózni, sajnos nekem elkerülte a figyelmemet. A másik helyet, ahol vannak, azt meg elkerülte most a túra. Körülbelül másfél kilométer volt innen a máriagyűdi turistaközpont.
Pillanatnyi fotószünet!
Végig futottunk, még fényképezni is alig álltam le. Jöttek-mentek a túrázók rengetegen voltak. Kihasználta mindenki ezt a szép időt. Máriagyűdön megint csak sorba álltunk, majd utána ittunk, ettünk egy keveset.
Máriagyűdön
Újabb izót kaptunk, ezt most nem ittam meg, inkább beraktam a zsákomba, gondolva a későbbiekre. 23,7 km meg volt a távból, a maradék 19 km már ismerős útvonalon vezetett. A sárga sávon indultunk a Tenkesnek. kicsit előre mentem, hogy megálljak a kilátónál.
Kilátás a Tenkes oldalából
Ott aztán addig szöszmötöltem, hogy Gábor simán utolért, sőt el is hagyott. A sziklagyepeken héricseket keresgéltem, de még ekkor nem találtam.
Pyber-gunyhó
A Pyber-gunyhó felett az elágazónál volt a körünk első pontja.  Pecsét, cukor és útbaigazítás után már futottunk is a kék és a sárga sáv jelzést követve.
Útjelző tábla e.p.
Tavaly itt a Tenkes felé kellett menni, de a retró kikerülte azt. Rengeteg keltike, szellőrózsa díszítette az erdő aljnövényzetét.
Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)
Ez a rész nagyon jól futható, kikerüli a hegyet és végig lejt a Tenkes csárdáig. A fakitermelés sújtotta terület előtt leválik Túronynak a sárga sáv jelzés, de mi a kéktúra mentén futottunk le az 58-as számú főúthoz.
Arra a Mecsek!
Tenkes csárda
Még előtte könnyítettem magamon, ezért ismét lemaradtam kissé. Ez szinte a nagy-hegyi kilátóig ki is tartott. Mindig mikor már majdnem utolértem Gábort, megálltam fényképezni és ő ismét előnyre tett szert. nagyon szeretem ezt a részt, sziklás, köves technikás szakasz, de baromira élvezetes. Futni is lehetne, de nekem a fotószünetek miatt még sosem sikerült egyben végigszaladnom itt. Most sem! :)
Nagy-hegy felé
Tenkes felé
Hátam mögött a Tenkes és tőle délre a Szársomlyó, előttem a Nagy-hegy és északra a Mecsek. Kilátóban fullos ellátást kaptunk. Én kiszedtem a cipőm talpából egy kavicsit, ami már jó ideje nyomta a sarkam, Gábor pedig zoknit cserélt. Aztán még egy-két kép erejéig a kilátóba is fel mentünk.
Mecsekkel!
Elrugaszkodás!
Tavaszi Hérics (Adonis vernalis)
Nagy-hegy
Ormánság
Ezeken a gyepeken aztán a tavaszi hérics is meg lett. Hamarosan elhagytuk a sziklás részt, majd rövid erdős szakasz után művelt területek közt folytattuk a futást. Sajnos itt Gábor bokája kifordult, de pár perc sétálás után ha nehezen is de tovább tudott kocogni.
Bokaficam után
Földutakon haladva értük el zöld és a kék sáv élagázóját. Eddig a kék színt követtük, innen már a zöldet kellett. De még mielőtt tovább siettünk volna a 10. ellenőrzőpontot is érintettük. Ismét csak ikszelni kellett.
Ikszelés
Jakab-hegytől a Tubesig!
Csarnótáig még szép óvatosan haladtunk, a templomnál léptünk be a faluba, majd keresztbe pár perc múlva már el is hagytuk.
Csarnóta
Szántóföldek után egy rövid, ámde nehezebben járható erdei szakasz következett. Amikor innen kiértünk már a magántó partján álltunk.
Magántó Túrony és Csarnóta között
Délről megkerültük, majd a földes úton poroszkáltunk fel Túronyba. A falun átvezető 58-as számú főúton ismét csak átkeltünk, majd kis kitérőt tettünk a templomhoz. Itt volt a következő pont. Banán is járt a pecsét mellé!
Református templom, Túrony
Jókora vargabetűt írva 700 méter után pedig a Diósvölgyi Ifjúsági tábornál jöhetett a túra 12. pecsétje. Egy ablakban osztották ezt és jó sokan vártak a sorukra.
Diósvölgyi Ifjúsági tábor
Szerencsénkre egy kedves úriember kiszúrt minket, hogy a retró távon vagyunk és szólt a szervezőknek. Így csak pár percig várakoztunk, majd soron kívül megkaptuk amire vártunk és már indulhattunk is tovább.
Erdei ösvény
Szépen kanyargott a völgy oldalában az ösvényünk, majd kis tisztásra kiérve a tavaly már megcsodált, falabirintus után balra felkanyarodtunk és hamarosan kiértünk a Bissére vezető országútra.
Bisse határában
Monoton, aszfaltos pár kilométer következett. Én sem mentem gyorsan. de Gábor itt már sokszor lemaradt. Fél kettő után pár perccel értünk be a településre, egy jobbos kanyar után hosszú nyílegyenes szakasz végén megérkeztünk utolsó ellenőrzőpontunkra.
Bisse centrál
Utolsó ellenőrzőpont
Ittam pár kortyot és megettem a kapott nápolyit, majd megbeszéltem Gáborral, hogy megpróbálom a végét megnyomni. Mondta, hogy menjek nyugodtan, hátha beleférek a 6 órába. De ekkor már csak tíz percem volt belőle és volt vissza még egy hosszú kaptató vissza a gerincre. innen már a célig a sárga kereszt jelzést kellett követnem, rövid meredek lejtő, után hosszú emelkedő.
Fény az alagút végén!
Elejét még kocogtam, de aztán már csak sétálni tudtam. Az esőbeálló megpillantásakor könnyebbültem meg, mert innen már csak lefelé kellett mennem.
Máriagyűd felett
Máriagyűd felett még megálltam pár kép erejéig, majd 6 óra és kb 15 perccel az indulás után megérkeztem a célba. Tíz percre rá Gábor is befutott, a többiek pedig már jó ideje sütkéreztek a napon és vártak ránk. Megkaptuk kitűzőnket, ettünk pár falatot és már indultunk is Villányba, majd tovább haza Pécsre.
Újra együtt!
  A szervezők ismét kitettek magukért, le a kalappal az ellátás és minden tökéletesre sikeredett. Az időjárás is a kegyeibe fogadott minket. Görcs és mindenféle nehézség nélkül sikerült most végig mennem, nem úgy mint tavaly és az előző hetekben. Remélem egyre jobb formába lendülők és az elkövetkezendő túrákat is sikeresen abszolválom. 

Megjegyzések

Booking.com