 |
| Parkoló a Giau hágóban |
Rengeteg motoros, bicajos és autós volt fent. Közvetlenül fent meg sem tudtunk állni, ezért kicsit visszaereszkedtünk és ott találtunk magunknak helyet. Már elmúlt 12 óra gondolom ennek is volt köszönhető a nagy tömeg. Érdemes inkább korábban érkezni és megkezdeni a túrát. A Rother túrakalauz öt órát írt a tervbe vett túránkra. Ezért gondoltam, hogy napestig kényelmesen megjárjuk a Cinque Torrit és a Nuvolaut is érintő gyalogtúrát.
 |
| Passo Giau |
Összeszedtük felszereléseinket, igazából csak vizet, elemózsiát, térképet és fotóscuccokat vittünk magunkkal. A hágóban egymást érték a szelfiző emberek. Felsétáltam a házzal szemközti kis kápolnához, hogy pár klasszikus képet csináljak a hágóról a Ra Guselaval - egyes térképek szerint La Gusela - a középpontban. Jól néztek ki az égbe törő dolomit sziklák a zöld havasi legelővel és a felhős kék éggel az előtérben és az háttérben.
 |
| Halvány bibircsvirág (Pseudorchis albida) |
Ábisék amíg szöszmötöltek én kihasználtam az időt egy kis botanikai felderítésre. Gyakorlatilag a turistaút szélén hemzsegtek a szebbnél szebb orchideák. Voltak itt szúnyoglábú bibircsvirágok, foltos ujjaskosborok. Sőt az előző nap a
Piana futáson már megismert halvány bibircsvirág is.
 |
| Rododendronok a La Gusela előtt |
Július elején jártunk itt, ekkor már nem jellemző a havasszépe, de pár bokor még bőszen ellent állt az időnek. A kép nem adja vissza igazán, de nagyon jól néztek ki a sötét zöld-szürke-kék tájban. András már tűkön ült, de még mindig nem jöttek a többiek. Én meg csak kapkodtam a fejemet a kosborok után.
 |
| Fekete havasikosbor (Nigritella nigra) |
Ilyen havasikosbort is láttunk a Cinnék körül, de most még többet és még szebbeket. Valósággal válogattam a virágok közt. A következő meglepetés, pedig pár tő pettye tárnics. Találkoztam már vele a
Zillervölgyi-Alpokban és a
Retyezátban, de itt csak ezen a helyen. Se előtte, se utána sehol sem bukkantam a nyomára. Nem mellesleg azok vagy már elnyíltak, vagy még nyílás előtt álltak, ez pedig pont a legjobb időpontban csíptem el.
 |
| Pettyes tárnics (Gentiana punctata) |
Kis idővel később megjöttek Nóráék, megmutogattam a talált növényeket, majd elindultunk András után. De természetesen nem ment olyan gyorsan a séta, mert itt még nem értek végett a virágok. A virágzó zászpát sokáig nem sikerült elkapnom, de tavaly már összejött, ezért nem volt olyan nagy újdonság. De azért még mindig különleges növény számomra, főleg, hogy a Mecsekben nem található.
 |
| Fehér zászpa (Veratrum album) |
Az ujjaskosborok és a bibircsvirágok beazonosítása számomra majd olyan nehéz, mint a nőszőfüveké, ezért is nem raktam be ide egy csokorra valót! Majd egyszer rászánom magam és utánanézek, vagy kérek segítséget a növényhatározós csoportokban. De azért ez a piros sötétkosbor még kikívánkozott belőlem. Őt is több éven keresztül hajtottam, most meg a Dolomitokban már sokadik helyen találkoztam vele.
 |
| Piros sötétkosbor (Nigritella rubra) |
A 443-as jelzésű turistaúton indítottuk a túránkat. Északra haladtunk a Cinque Torri sziklákhoz. Hamarosan bal kéz felé leágazott a Ra Gusela viaferrata, ami a nevével ellentétben a Nuvolau csúcsra vezet fel. Kitérővel elérhető a
Ra Gusela is róla. Az alhavasi legelőknek vége szakadt beértünk a sziklák közé, ezzel együtt a csapat is összerázódott. András bevárt minket és innen már együtt mozogtunk a hegyen.
 |
| Sziklák közt |
Hatalmas sziklák között bandukolva hamarosan feltűnt a távolban a Tofana di Rozes, majd nemsokára az előterében a jellegzetes formavilágú Cinque Torri sziklái is. Tofana körül még 2005-ben jártam, már akkor kinéztem magamnak ezt a túrát. Sokat kellett várni rá, de szerencsére 11 év után megvalósult.
 |
| Első pillantás |
A Nuvolau oldalában kanyargott ösvényünk, amikor megláttuk, hogy az öt toronyig még lesz egy jókora szintvesztésünk, amit aztán vissza is kell majd másszunk. Nézegettük, hogy hol is kell majd visszakapaszkodnunk, de elég gyorsan megláttuk, hogy a lenti képen a meredek sziklafalak alatt kanyarog felfelé az ösvény, még gyalogosokat is láttunk rajta közlekedni.
 |
| Fotószünet |
Ahogy közeledtünk hozzá láttuk, hogy nem is olyan vészes ez az emelkedő csak távolról tűnt aznak. Nem mondom menni kellett felfelé rendesen, de egyáltalán nem kitett, kényelmesen kanyarogva lehet rajta feljutni. Nem mondom, hogy télen ez a kuloár ugyanilyen sétagalopp lenne!
 |
| Ott jöttünk fel! |
A tetején szinte karnyújtásnyira volt a Rifugio Scoiattoli, a többiek már menni is akartak feléje, mikor szóltam, hogy előbb jobbra a Rifugi Cinque Torri-t célozzuk meg. Így bár kerülünk egy kicsit, de legalább még többet látunk a sziklatornyokból.
 |
| Szemben az Averau hötte |
Innen rövid séta a ház, de a látvány és a növényvilág miatt nekem ez elég sokáig tartott. Ábrisék egy darabig bírták a lassú tempómat, aztán ők is megunták és a ház előtt sütkérezve vártak, amíg én a nedves legelőkön bóklásztam.
 |
| Cinque Torri ház felé |
Magyarországon fokozottan védett és elég ritkán előforduló Lisztes kankalint már a Piana körül is láttam, de itt is rácsodálkoztam a vékony, hosszú szárat körbeölelő apró kis rózsaszín szirmokra.
 |
| Lisztes kankalin (Primula farinosa) |
A sziklák között valamelyik varjúköröm fajtára bukkantam, ha valaki felismeri köszönöm a segítséget. Keresgéltem, de nem találtam rá a pontos nevére. Viszont nagyon tetszett, ezért nem akartam kihagyni a leírásból. Na meg kíváncsi vagyok rá, hogy mi ez?
 |
| Valamelyik varjúköröm faj? |
Tavaly az
Almkogelen láttam először a gömböskosbort, hazánkban is található, de nem túl elterjedt kosborféle. Itt is csak ezen a kis területen láttam pár tővel.
 |
| Gömböskosbor (Traunsteinera globosa) |
A lenti képen látható ujjaskosborral is ugyanaz a helyzet, mint a varjúkörömmel. Egy helyi kiadványban a Cinque Torrival a háttérben láttam a növényt, ott széleslevelűnek írták, de ez semmit nem jelent. Végül annak határoztam, mert nedves, lápos hegyi réten találtam, ami illik az előfordulási helyére.
 |
| Széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis) |
Ezen a terülten volt az a sok virág. Egészen idilli és könnyen megközelíthető környezetben pár lépésre a Cinque Torri hüttétől. Nem csak geológusoknak, hanem a botanikusoknak is igazi kincsestár a Dolomitok!
 |
| Kitekintés a Nuvolau és az Averau felé |
A 2137 méter magas rifugio-hoz a Falzarego patak völgyéből akár műúton is fel lehet jönni ide a kényelmes turistáknak. De mi szerencsére nem ezt a lehetőséget választottuk. A
 |
| Cinque Torri hütte |
Már indulásra készen vártak a többiek, de leültem egy pillanatra bekaptam pár falatot, majd megtöltöttem a kulacsaimat is a házban. Gyönyörű kilátás volt innen a Croda da Lago csoportra. Tervben volt annak a területnek a felfedezése is, de sajnos ebbe a pár napba már nem tudtuk belesűríteni. Majd legközelebb!
 |
| Croda da Lago |
Szusszanásnyi pihenés után a Cinque Torri azaz öt torony sziklák déli előterében bandukoltunk a következő állomásunk felé. Jobbra felettünk a sziklák, balra a távolban meg a Croda da Lago miatt kellett folyton meg-meg állnom fényképezni.
 |
| Cinque Torri |
Itt már jóval több turista, sziklamászó volt, mint eddigi túránk során, ugyan a Giau hágóban is sokan voltak, de utána eloszlott az embertömeg. Itt viszont közel van a felvonó, ami a Falzarego-völgy felől ontja fel a hegyre a kirándulókat.
 |
| Tofana di Rozes |
Pár perc után megérkeztünk a Scoiattoli turistaházhoz. Szemközti oldalon a 3225 méter magas Tofana di Rozes magasodott. Ilyen látványért érdemes volt ennyit utazni, túrázni.
 |
| Rifugio Scoiattoli |
Itt rövidebb ideig bámészkodtunk, majd sikerült meggyőznöm a társaságot, hogy bőven van még időnk megnézni a világháborús szabadtéri emlékmúzeumot.
 |
| Első világháborús szabadtéri múzeum |
Pár perc sétára volt csak a háztól az ingyenesen megtekinthető kiállítás. Az egykori frontvonal olasz állásait mutatja be. A tüzérségi parancsnokság főhadiszállása volt itt berendezve, innen irányítottak a környéken kialakított harcállásokat. Telis-tele vannak a sziklák itt a világháború során kialakított alagutakkal, bunkerekkel... amiket ma turistaútként, de leginkább viaferráta útvonalként hasznosítanak az olaszok.
 |
| Falzarego hágó |
Eredeti lövészárkok, lőállások mellett pár épület is megmaradt a mai generáció számára. Ilyen volt ez ez a berendezett "kórház". A látogatókat olasz, német és angol ismertető táblák segítik az út mentén.
 |
| Első világháborús kórház |
Körbejártuk a múzeumot, majd visszatértünk a "felvonós" házhoz. Ezután pedig célba vettük a következő turistaházat, ami a Forc. Nuvolau hágóban található Averau hütte volt. A nyereg két oldalán a Nuvolau és az Averau csúcs magasodik. Az Averau-ra csak viaferrata útvonalon lehet feljutni, míg a Nuvolaura kényelmesen fel lehet sétálni.
 |
| Tofana di Rozes és a Scoiattoli ház |
Széles dózerúton sétálgattunk jobb oldalt sárga zergeboglároktól volt színes a rét, bal oldalt pedig apró fehér virágokra lettem figyelmes.
 |
| Averau alatt |
Közelebb lépve láttam csak, hogy ezek bizony kökörcsinek és ha jók az ismereteim akkor a havasi fajtából. Retyezátban a
Bukura és a Retyezát csúcs körül fotóztam őket már több mint két éve.
 |
| Havasi kökörcsin (Pulsatilla alba) |
A nyeregben álló Rifugio Averau-nál sok downhill bringás készült a lejmenetre. A Giau hágó felől hozta fel őket a felvonó. De a másik oldalra, ahonnan épp jöttünk oda is visz kötélpálya, szerintem az inkább a téli síszezonban üzemel.
 |
| Averau hütte |
A Forc. Nuvolau-ról nyugatra a Dolomitok királya a 3343 méter magas Marmolada és előterében a gleccsere is feltűnt. Már láttuk az útvonalunkat, amelyen visszatérünk az autónkhoz, de még mielőtt arra indultunk volna hátra volt még a Nuvolau megmászása.
 |
| Szemben a Marmolada gleccsere |
Nóra úgy döntött, hogy nem tart velünk, hanem meg vár az Averau háznál, ezért csak hárman mentünk fel a Nuvolau csúcsán található hasonló nevű turistaházhoz. Eddig is tetszett a Tofana látványa, de ahogy magasabbra értünk egyre csak jobb lett.
 |
| Tofana di Rozes és a Cinque Torri |
Hátrafordulva pedig az törmeléklejtőből magasodó Averau-t figyelhettük meg. Ábris terepfutócipőben jött, így kihasználta az alkalmat és gyakorolt az UTMB-re. Pillanatok alatt fent volt, megvárta míg odaérünk aztán már iszkolt is lefelé.
 |
| Averau tömbje |
Mi Andrással nem kapkodtunk szép komótosan sétáltunk, fotóztunk jobbra-balra, előre-hátra. Negyed óra alatt így is fent álltunk a 2575 méteres csúcson.
 |
| Zöld Dolomitok! |
Innen talán még szebb volt az az alhavasi régió, ahonnan indítottuk a túránkat. De a Giau hágóba kacskaringózó aszfaltcsík is jól mutat a képeken.
 |
| Lábunk alatt a Giau hágó |
Fantasztikus fekvésű ez a turistaház. Itt eltölteni egy éjszakát az maga a mennyország lehet! Nem néztem utána az áraknak, meg a foglalásnak, de bakancslistás hely! Az biztos!
 |
| Nuvolau csucsán |
Andrással kicsit körbe jártuk a 360 fokos panorámával rendelkező hüttét, majd szelfiztünk :) még mielőtt el kellett volna búcsúznunk a helytől.
 |
| Rifugio Nuvolau |
Fél hat elmúlt már mikor úgy döntöttünk, hogy követjük Ábrist. Jót beszélgettünk miközben szépen lassan vesztettük a szinteket, hogy aztán negyed óra múlva lent legyünk újra együtt a nyeregben.
 |
| Averau a Nuvolauról |
Bementünk a házba, többiek ittak egy kávét, én meg vettem egy panorámafotós kiadványt a Cortina d' Ampezzo környéki hegyekről. 2005-ben megvettem a Lavaredo-sat, most pedig ez is felkerült a polcomra.
 |
| Felvonó alatt |
Széles földes úton kellett volna kanyarognunk le, de volt egy rövidítés is. Ez elég meredek volt. Nórával inkább körbe mentünk, míg Andrásék leszenvedték magukat rajta.
 |
| Hátunk mögött magasodik az Averau |
A fenti képen látszódnak a kanyargó utak, mi a bal oldali jöttünk, amiről aztán át lehetett ide sétálni. Ők meg valahol az Averau alatti sziklás részen jöttek le.
 |
| Havasi legelő |
Leértünk a zöld legelőre, ismét nézhettem a virágokat, de most már nem láttam semmilyen újdonságot a Passo Giau-ig.
 |
| Fantasztikus táj! |
A táj azért még mindig elvarázsolt, nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem tudok betelni vele. Ha tehetném most rögtön mennék vissza.
 |
| Passo Giau |
Hétre tettük meg a kört, ilyentájt már jóval kevesebb autó volt, mint mikor indultunk. Természetesen most is én voltam az utolsó aki a kocsihoz ért, de ezen már nem lepődött meg senki.
 |
| La Gusela |
Aztán amíg pakolásztak, szedelőzködtek a többiek én még kihasználtam az időt és a kocsi mellől Cortina fel kacsintgatva, kattintgattam párat. Egy timelapse videó is készült, majd ha sikerül feldolgoznom, akkor az tis megosztom veletek!
 |
| Cortina felett az ég! |
Nem csalódtam ebben a túrában sem. Azt kell mondjam, hogy minden volt itt amit szeretek. Jó társaság, hegyek, virágok és az időre sem panaszkodhattunk. Folytatásban az utolsó napi Sorapiss túránkról fogok beszámolni, de arra szokás szerint még várnotok kell egy kicsit! :(
Megjegyzések
Megjegyzés küldése