2015. február 25., szerda

Ziller-völgyi Alpok: 5. Friesenbergsee és a Petersköpfl

    Reggel mikor felkeltünk már ment a tanakodás, hogy legyen most tovább! Éjjel leesett hó miatt az Olpererhütténél még nem volt gond. Pár cm volt csak, de 3000 méter felett 20-30 cm friss hó esett le. Emiatt a pénteki csúcstámadás erősen kérdésessé vált. 
Olpererhütte, 2389 méter
Hiába mondanak akkorra jó időt az a hó nem fog leolvadni ennyi idő alatt. Az volt a kérdés mennyünk-e tovább vagy ereszkedjünk le és egy nappal hamarabb hazamegyünk. Összeszedtük csomagjainkat, lent az étteremben megreggeliztünk és abban maradtunk lemegyünk. Összefüggő köd volt most is semmit nem láttunk. Kicsit hamarabb elkészültem mint a többiek, kimentem a hütte köré pár fényképet készíteni még utoljára. 
Olpererhütte panorámája
A ház feletti sziklákra felvezető lépcsősor tetején egy padról lehetne gyönyörködni a Zillervölgyi-Alpok legmagasabb csúcsaiban. A zászló alatti padot meg is találtam, de a hüttéig alig lehetett lelátni, nem hogy az alattunk elterülő víztározóig és a szemközti hegyekben. Az északkeletre induló 526-os ösvényen kicsit sétáltam a Friesenberghaus felé. Gondoltam ha úgyis lemegyünk akkor kissé belesétálok megnézem milyen arra az út. 
Függőhíd az Olpererhütte mellett
Pár száz métert mehettem amikor egy vízfolyás fölé épített függőhídhoz értem. Ma reggel még nem járt senki erre, a hídon megmaradó hóban nem voltak nyomok! Interneten kutakodva már idehaza láttam, hogy milyen szép innen is a kilátás a Schlegeis Stausee-re. Sajnos ebben nekem nem volt részem. Mikor visszatértem a többiekkel újra megbeszéltük, hogy legyen. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szomszédos Friesenberghaushoz átmegyünk és meglátjuk milyen lesz ott a helyzet! Ha változatlan akkor onnan két óra alatt le lehet érni a parkolóba váró autónkhoz. Ha javul az idő akkor pedig megnézzük a Hoher Rifflerre felvezető csapást.
Berliner Höhenweg
A ház lakói közül sokan lementek, rajtunk kívül egy idős házaspár indult csak el a Friesenberg felé. Később a tegnap esti zenész csapat is utánunk jött! Csak nekik még korai volt a kilenc órás indulás. A döntésben nagyot nyomott, hogy pár pillanatra kitisztult az ég az Olperer felett. Két óra a hivatalos menetidő a két ház között. Az út nagy részén szép enyhe emelkedőn mentünk, egészen 2600 méteres magasságig. A Friesenberg Scharte előtt kellett leágaznunk a hütte felé. Innen még fél óra és már a ház teraszán voltunk. Ereszkedés közben egy kis hófolttal fedett szikláról tűnt fel legelőször az alattunk elterülő csodaszép tengerszem. A szürkés, ködös időben is megkapó látvány volt.
Friesenbergsee
Egy meredek ösvény kanyargott le a tó szintjére, a tó vízének feleslegét egy apró kis patak vezette le a völgybe. Fapalló vezetett át felette, valahol itt tűnt fel aznapi túránk és éjszakai szállásunk helyszíne a Friesenberghaus. Ez a kis híd még későbbi bejegyzésben visszatérek! Még mielőtt felmentem volna a házhoz lesétáltam a tengerszem partjára. Pár kép után követtem a többieket a házhoz. Kedves volt a hüttenwirt, már délben felpakolhattunk a matraclágerbe. Bebújtunk papucsainkba, a bakancsokat lent hagytuk az előszobában és felcuccoltunk a második emeletre. Két részből állt a szóba, az első felét már elfoglalta két turista, de az ablak felőli rész még teljesen üres volt. Gyorsan leosztottuk az ágyakat, előszedtük gázfőzőinket, kajánkat és lementünk a bejárat elé főzőcskézni.
Friesenberghaus
Amíg ebédeltünk megjöttek a zenész turisták az Olperehüttéből. Ekkor már sejtettük, hogy a mai esténk is jókedvű lesz. De ne szaladjunk ennyire előre! Az idő nagyon szeszélyes volt, hol sütött a nap, hol pedig az orrunkig is alig láttunk. Még dél előtt ideértünk, ezért szabad volt az egész délután! A Hoher Rifflerhez már késő volt és az időjárás alakulása sem kedvezett hozzá, ezért kinéztük magunknak a ház fölötti Petersköpfl csúcsocskát! A 2679 méter magas csúcsra háromnegyed óra a menetidő. A menedékház 2498-on van, körülbelül kétszáz méter várt ránk. A hely a Zillertal Naturpark egyik fotópontja. Több száz, de az is lehet, hogy több ezer steinmann vagyis kőember és élére állított szikla van fent a platón. Pontosan nem tudom, hogy miért pont ide és miért ilyen sokat építettek! Én is besegítettem és egy kis kőembert összeraktam gyorsan. Kicsit olyan a hangulata mintha az ember egy temetőben járna. Egy fém keresztet is találtunk. Felfelé menet azért meg-meg álltunk és visszatekintettünk a Friesenbergsee-re és a Schlegeis Stausee-ra.
Fotószünet a Friesenbergsee felett
Schlegeis Stausee
Jó darabig együtt ment a Riffler-re vezető úttal az ösvényünk, az elágazásnál jelentek meg az első kőbabák. Majd egy kicsi mászós vagy legalábbis kézzel kapaszkodós rész után értünk fel a "csúcsra". Azért raktam idézőjelbe, mert nem a klasszikus értelemben vett csúcs, hanem egy nagy fennsík a tető. Az előző éjjel lehullott hó vékony rétegben befedte a sziklákat! Szerintem vagy fél órát voltunk fent, az idő alatt rengeteg képet csináltam a kőbabákról és a távoli viíztározóról.
Petersköpfl
Petersköpfl és a Schlegeis Stausee
Ablak
Lefelé jövet a szemközti Hoher Riffler-ről egy szlovén csapat ereszkedett. Rákérdeztük mi a helyzet odafent, de nem sok jóval szolgáltak, 3000 méterig jutottak. Onnan vissza kellett fordulniuk a rossz látási és hóviszonyok miatt. Jó időben egy könnyű háromezres a Riffler, de most nem ezt az arcát mutatta.
Felhők felett, mögött a Hoher Riffler
A sziklás rész után egy kis zöld területre értünk. Felfelé még nem vettem észre, de egy nagy Pettyes tárnics mező mellett sétáltam el. A többiek mentek le a házhoz én viszont nekihasaltam és csak lőttem! Közelről, távolról, víztározóval, anélkül. Kora nyáron egy tővel találkoztam a Retyezátban, de itt rengeteg volt nem egy!
Pettyes tárnics (Gentiana punctata)

Pettyes tárnicsok
Júliusban, augusztusban virágzó tárnicsféle magashegyi rétek, legelők gyakori virága. A Friesenbergsee mellett sem tudtam csak úgy elmenni! nem lehet vele betelni! Egyszerűen gyönyőrű!
Friesenbergsee ...
 Visszaérve a házhoz a többiek bent vacsoráztak, nekem még volt maradék kajám, nem akartam hazavinni, ezért inkább kiültem a teraszra vacsizni. Jöttek, mentek a turisták lentről a völgyből, de leginkább a Gamshütte felől. A Schlegeis Stausee két óra ide, de a Gamshütté-től kilenc óra séta a Friesenberghaus. Nagyon népszerű a Berliner Höhenweg, de Peter Habeler Runde-t is sokan járják. A házban találtam egy bélyegzőt, gondolom ezzel lehet igazolni a teljesítést.
Friesenberghaus bélyegzője
Vacsi után még sötétedés előtt tettem egy kis sétát a Wesendlkar see felé, sajnos odáig nem jutottam el, csak a Breitlahner-i elágazásig mentem. Nem sokat kellett volna innen mennem, de a ködös időben nem láttam semmit és még időben vissza szerettem volna érni.
Kikövezett út
Itt is voltak Pettyes tárnicsok, harangvirágok, aggófüvek és mindenféle herefélék... de most egy Gombos varjúkörmöt fotóztam helyettük.
Gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare)
Még egyetemi évek alatt jelent meg egy cikk A Földgömb című folyóiratban a taposási erózióról. Az alábbi képen ennek egy jeles példája látható. Valószínű a vékony talajréteg és a hirtelen leeső nagy mennyiségű csapadék is rásegít, de az emberi tényező sem aláhanyagolható!
Taposási erózió
Visszaérve a Friesenberghausba, beültem a többiek közé a közösségi szobában. Mindenki beszélgetett, iszogatott... Mi perudoztunk, amikor a szomszédos asztalnál rázendítettek a zenészek! Ismét jó hangulatban telt az esténk, szünetekben osztrák vicceket meséltek a hütte lakói! Késő este lett mire bebújtunk a hálózsákjainkba! Egy rövid videó a partiról!
Hamarosan jön a nyári túra utolsó része, addig is még egy kis türelmeteket kérem!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...