2015. július 18., szombat

Dömösi tekergés

  Csütörtök este érkeztünk Dömösre. Első utunk a kempinghez vezetett, kevesen voltak, gyorsan mentek a dolgok, a hölgy mondta, hogy ott verjük fel a sátrunkat ahol akarjuk, hely az sajnos volt bőven! Rákérdeztem a hajnali futás miatt a kapura, azt mondta, hogy nyitva hagyják nekem a kiskaput, azon ki tudok majd osonni. A medencéket hétig lehetett használni, volt még bő egy óránk, hogy kipancsoljuk magunkat. Rajtunk kívül senki nem merészkedett a vízbe, ez már árulkodó jel volt, de mi azért kipróbáltuk. Nem mondom, hogy meleg volt! De kis idő után pár percig lehetett bírni. Június vége volt már, de épp egy hűvösebb időszak kellős közepén értünk ide. A kristálytiszta víz csábított, de a gyerekekkel csak pár percig maradtunk bent, nehogy megfázzanak. Felvertük sátrunkat, megvacsoráztunk, majd esti sétára indultunk, előbb a Duna-partra, majd a településen tettünk egy kört. A köves parton épp kacsáztunk a lapos kavicsokkal, mikor repülőgép húzott el felettünk. A gép mögött pedig szúnyogirtó permet szállt fejünkre. Ennek nem igazán örültünk, az idilli sétánkat is beárnyékolta. Kilenc lehetett mikor bebújtunk a hálózsákjainkba és eltettük magunkat másnapra. 
  Négyre húztam a telefont, de már három ötvenkor kipattantam a matracról. Annyira izgatott voltam, vártam a hajnalt, hogy nem tudtam tovább aludni. Már este felhúztam a futószerkómat, pizsamának is használtam, csak a kompressziós zokniba, sapkába és a Hokába kellett belebújnom. Fényképezőgépet, magnéziumos vizet is előre bekészítettem a táskámba. Elslattyogtam a mellékhelyiségbe majd mentem a kiskapuhoz. Meglepődve tapasztaltam, hogy egy kerékpárlakattal le van zárva! Hiába próbáltam nyitni nem sikerült! Na most mi tévő legyek gondoltam magamban? Ebben a pillanatban megszólalt tőlen balra a portás! Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, elhebegtem, habogtam hogy nekem este megígérték, nyitva lesz a kiskapu hajnalban. Erre ő azt mondta, neki ugyan senki nem szólt! Nem ragozom tovább a vége az lett a történetnek, hogy előzékenyen kinyitotta a zárat és utamra bocsájtott. Amúgy ötkor nyílik a kapu, azaz egy órát várhattam volna még, ha ki nem ugrok valahol a kerítésen! innen már szabad volt a pálya a Prédikálószék felé. Este még felderítettem a terepet, hogy merre kell induljak. A játszótér és a Patak söröző mellett elfutottam és a zöld, sárga, piros sáv jelzéseket követve értem be a Malom-völgybe. Jó darabig aszfalton haladtam, majd az egykori vízimalom épületénél vezetett be a jelzés az erdőbe. Még félhomály volt mikor bementem a sűrűbe. Felkapcsoltam fejlámpámat és szép lassan elindultam felfelé. Pillanatok alatt a Szentfa-kápolna felett találtam magam, vizem még volt, így meg sem álltam hanem szaladtam tovább. Kis idő múltán a piros háromszög jelzésre tértem át és megkezdtem az emelkedőt a Vadállókövek irányába. Az emelkedő elején még sűrű erdőben haladtam, majd egyre ritkásabb lett a növényzet és széles jól kitaposott ösvények fogadtak.
Hajnal a Vadálló-köveknél
Futást sétára cseréltem mikor felértem a Vadálló-gerincre. Az első sziklaformák egyből megállásra szólítottak, fény ugyan kevés volt, de az sem zavart. Ahogy magasabbra értem egyre jobb lett a kilátás, míg az egyik alakzat oldalából fel nem tűnt alattam a Duna.
Vadálló-gerinc
Itt már nem csak az útvonal meredeksége lassított, hanem a szűnni nem akaró vágy, hogy még-még-még egy képet készítsek a tájról! A sziklákat nem tudtam beazonosítani, csak itthon a turistatérképről olvastam el a különös neveket. Lentről felfelé Nagytuskó, Szélestorony, Bunkó, Függőkő, Felkiáltójel és az Árpád trónja. A Vadállóköveket elhagyva egy újabb csúszós, meredek rész következett. A legrosszabb az volt, hogy annyira ki volt taposva, hogy nem lehetett rajta megállni! Esős időben életveszélyes lehet itt közlekedni! Szép óvatosan felkapaszkodtam a gerincre, ahonnan már pár percre volt a Prédikálószék.
Kilátás a Prédikálószéktől
Napkeltét pont lekéstem, de így is gyönyörű volt a látvány! Lábam alatt volt az egész Dunakanyar,Visegrádtól Szobig. Egy kőre felugrottam, ahonnan még jobb volt a perspektíva!
Dunakanyar
A klasszikus képek után megnéztem a táblákat, a keresztet, majd egy kicsit továbbmentem a piros háromszögön. A Hubertusz-kunyhó felett visszafordultam, gondolkoztam a Dobogókőn és a Szőke-forrás-völgyön, de az annyira sok időt elvet volna, hogy akkor a Rám-szakadékba már nem jutottam volna el.
Hubertusz-kunyhó
A kunyhó mellett autók álltak, ezért nem mentem le a teraszára, pedig láttam onnan is jó a panoráma a Dunakanyarra. A Prédikálószéknél újra nagy fotózásba kezdtem, de már csak egy visegrádi képet rakok ide be. Felső-, és az Alsó-öböl mellett még a fellegvár is kirajzolódott!
Visegrád
A Prédikálószéktől futottam lefelé és volt egy ösvény ami egyenesen a Vadálló-kövek felső részéhez vezetett. Ezzel kikerültem a meredek, csúszós részt és fantasztikus kilátásban volt részem. A Nap már megsütötte a szemközti hegyeket, de a völgy még árnyékban volt. Mikor a sziklákhoz értem egy őz riadva szökdelt tovább. A lenti kép közepén még pont látszik, amikor kiszúrja érkezésem!
Őz a sziklákon
A gerinc nyugati felén haladtam, minduntalan meg kellett állnom, gyorsan telt az idő és nekem sajnos sietnem kellett.
Lefelé a Vadálló-köveken
Pár perc után visszajutottam a piros háromszög jelzésre, amin felfelé jöttem. Sziklás, köves meredek részek jöttek, oda kellett figyelnem hová lépek, mert könnyen orra eshet itt az ember.
Sziklás, meredek ösvény
A gerinc keleti felét zöld mohaszőnyeg borította, míg a nyugati oldalt szárazabb, sziklásabb ezáltal gyérebb vegetáció jellemezte! Az alábbi képpel búcsúztattam a Vadálló-köveket és befutottam az erdőbe. Jobb oldalamon nem is oly messze tőlem három vaddisznó sétálgatott a sűrű aljnövényzetben. Észre sem vettek!
Vadálló-kövek aljában
Néhol a turistaösvény annyira ki volt járva, hogy úgy nézett ki mint egy több sávos autópálya. Napközben, szép időben gondolom tömött sorokban jönnek erre a turisták. Szerencsére hajnalban egy elvetemülttel sem találkoztam.
Turista sztráda
A Szentfa-kápolnáig le kellett volna mennem, hogy ott átkeljek a patakon a Rám-szakadék felé. Helyette az első lehetőségnél balra fordultam és elindultam felfelé a völgyben. Hamarosan átkeltem a patakon és már a kövesúton értem el a Lukács-árok bejáratát.
Lukács-árok bejáratánál
Rengeteg információs tábla van ide kihelyezve. Ezek közül egyik a Rám-szakadék tanösvényt bemutató turistatérkép.Itt el lehetett volna menni a Lukács-árok felé, de mivel egyenirányusították a Rám-szakadékot, ezért nem volt értelme arra menni.
Rám-szakadék tanösvény táblája
Pár száz méter múlva információs táblák és pihenőhelyek jelezték, hogy most már valóban megérkeztem kis hazánk talán legnépszerűbb turistaútjához. Amennyire ismert és felkapott, annyira veszélyes is! Sokan csak legyintenek rá és nem készülnek fel kellőképpen! Strandpapucsban, magassarkú cipőben is végig lehet menni rajta, de ha lehet inkább a túracipőt, bakancsot válasszuk.
Jobbra a Rám-szakadék
Jó 15 évvel ezelőtt már jártam erre, akkor még láncokkal voltak biztosítva a nehezebb szakaszok. Most már létrák és vaskorlátok segítik az előrehaladást. Fél hétkor voltam itt, még senki nem volt előttem a völgyben, elolvastam a figyelmeztető táblát és már indultam is a szakadékba.
Csak felfelé!
Az út elején még semmi extra nincs, ám ahogy haladunk felfelé egyre szűkül a völgy. Kevés fényben, még állvány nélkül nem volt egyszerű fotózni, de azért sikerült pár használhatót kattintanom.
Mindjárt kezdődik!
Hamarosan egy kis forráshoz értem, még volt vizem, ezért nem ittam itt, de ha emlékeim nem csalnak ez volt az utolsó vízszerzési lehetőség a Rám-szakadékban.
Forrás a völgyben
Egyre több és magasabb szikla vett körül, majd az első korlátok megjelenésével az alábbi tábla is többször figyelmeztetett, hogy eszembe ne jusson letérni a jelzett turistaútról.
Vigyázat! Zuhanásveszély!
Az összeszűkülő völgyben komoly fennakadást okoznak a bedőlt fák, de a Pilisi Parkerdő emberei szerencsére elhárították az akadályokat mire ideértem. A téli viharok, jégkárok itt is éreztették hatásukat.
Az első akadályok
A szakadék elején még csak korlátok voltak, aztán megérkeztem az első létrához. 3-4 méter magas vízesés mellett fém létra és kapaszkodó segítette a feljutásomat. Ezen a részen pár éve történt egy baleset, amikor is egy tűzoltó az életét vesztette, sziklába vájt táblával emlékeztek meg róla a bajtársai.
Az első létra előtt
Rövid séta a kanyargó, szűk szurdokban és újabb tereplépcső következett, itt is létrán kellett felmásznom, hogy tovább haladhassak.
A második létráról letekintve
A patak melletti sziklákon egyensúlyozva, télen vagy zord körülmények között jó hogy van korlát. De most a nyári melegben sokszor nem is foglalkoztam vele, mert csak lassított volna.
A harmadik, negyedik létrák előtt
A harmadik, negyedik létre egymás alatt és felett van, rövidebbek mint az előzőek, de jó hogy vannak, mert nélkülük erősen a sziklába kellett volna kapaszkodnom. Az alsó kép nem a legjobban sikerült, de azért raktam be, mert ez az egyetlen rész, ahol ha lefagy a szikla akkor gondok lehetnek. Mindössze két méter a magassága, de csak korlát van és kitaposott lépések a lábunknak. Ha a sziklára ráfagy a víz akkor nehéz ezen a szakaszon átjutni vagy legalábbis nagy odafigyelést érdemel. Talán ide is elfért volna egy rövid létra! Ez az egy rész ami kicsit kalandos, ezen kívül viszont mindenhol biztonságos és jól járható a völgy.
Sziklás, kapaszkodós rész!
Ahogy felértem a szurdok kitárult, a meredek sziklákat magam mögött hagyva pedig ismét lankás völgyoldalak fogadtak. A korlát egy fahídhoz vezetett azon átkelve pedig ki is értem a Rám-szakadékból.
Rám-szakadék vége-felé
A turistaút itt falépcsőkkel van kirakva, hogy kényelmesen fel lehessen érni az Árpádvár oldalában kialakított pihenőhelyhez. Eddig a zöld sáv turistajelzést követtem, de innen már a sárga sávon, a Kukács-árok felé indultam vissza Dömösre.
Jobbra a Rám-szakadék, balra a Lukács-árok
Az egyik fára az alábbi szíves, tulipános kedves kis fatábla volt kihelyezve! Tanulságos szöveggel megspékelve.
Tulipános, szíves tábla a pihenőhelynél
Eddig lassabban haladtam, de innen már csak lefelé kellett mennem és a jól kitaposott, széles erdei ösvényeken gyorsan tudtam szaladtam.
Lefelé
Az erdőben itt két fiatal, csíkos, világosbarna szőrű vaddisznót láttam. Kicsit meg is ijedtem, nehogy a szüleik és közéjük tévedjek. De szerencsére nem volt gond! A Lukács-árok alsó fele, ami jobban egy árokra emlékeztet, de ott is a völgy oldalában simán lehet futni.
Lukács-árokban
Bezárult a kör és kiértem a műútra. Innen már tényleg Dömös felé vetem az irányt. Hajnalban még sötétben csak elfutottam a Szentfa-kápolna mellett, most azt is és a tisztáson álló díszes esőbeállót is lefotóztam. Ittam pár kortyot a forrás vizéből aztán visszamentem a dömösi útra.
Szentfa-kápolna melletti díszes esőbeálló
Szentfa-kápolna
Félúton megállhattam volna a Vadfaló büfénél, tlán már nyitva is volt, de inkább siettem, hogy még reggeli előtt leérjek a kempinghez.
Vadfaló büfé
Dömösön minden a Prédikélószék, Vadálló-kövek, Rám-szakadék hármasról szól! Na jó ott a Duna is, de ha valaki ide jön annak kötelező megnézni ezt a három természeti látnivalót! A faluban is sok helyen ki van táblázva, hogy merre kell menni.
Dömös nevezetességei
A kemping már tárt kapukkal várt! Nem is húztam az időt, gyorsan odaszaladtam kis családomhoz. Tusolás után jól esett a finom reggeli. 16,3 kilométer volt a teljes táv, kb 4 óra volt a menetidő, ebből a 2 óra 16 perc volt a mozgási idő!
Dömös Camping

Nagyon jó hely, nagyon jó terep, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki erre jár, hogy tegyen egy kört a Visegrádi-hegységben.A kemping is nagyon klassz, csak ne akarjunk nagyon korán kelni! :) De azt hiszem kevesen indulnak 4-kor futni és 5-től már nyitva a kapu!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...