A Dolomitok hegység az olasz Alpok egyik legismertebb és leglenyűgözőbb része, Észak-Olaszország területén helyezkedik el, magában foglalva Dél-Tirol, Trentino és Veneto tartományok egy részét. Az UNESCO 2009-ben a világörökség részévé nyilvánította ezt a rendkívüli hegységet, amely nemcsak természeti szépségei, hanem egyedülálló geológiai tulajdonságai miatt is kiemelkedő jelentőségű.
Vasárnapra egy jó kis kört néztem ki magamnak Orfűre. Virágok most sajnos nincsenek, vagy legalábbis olyan ami miatt mentem, így csak a futásra kellett koncentrálnom. A széleslevelű és a csőrös nőszőfüveket megviselte a múlt heti forróság és későn jött a szombati zivatar. Mindegyik levirágzott már. A csapadék a völgyekben még sár formájában megvolt, de a nagy részét gyorsan elnyelte a száraz talaj. Mondjuk Orfű után egy sűrű bokros részen, teljesen eláztatott a leveleken összegyűlt esővíz. Nem elég, hogy teljesen leizzadtam, még szinte meg is fürödtem mire átértem ezen a szakaszon. Ötkor indultam Pécsről, felmentem a Mandulásba. A Francia-emlékműtől kinéztem délre, de nem látszott a Papuk, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy felmenjek a Tubesre. A Mandulástól a piros sávon át előbb kikocogtam a Remete-rétre, majd tovább futottam ugyanezen színen Szentkútnak.
Híd a Rózsa-forrás felett
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossus)
Szentkúttól az Éger-völgyig még a piroson, majd ott megnéztem a Gégen-kutat, majd a kék kereszt jelzésen folytattam a kapaszkodást a Patacsi-mezőig.
Éger-völgyben
Éger-völgyben még egy kisebb vízeséshez lemásztam és csináltam pár hosszú záridős fotót.
Gégen-kút
Itt találkozott a jelzésem a kék sávval. Hét óra húsz perc volt, gondoltam, hogy visszamegyek a Remete-rétre, de fejben eldöntöttem, hogy ha fél nyolc előtt ideérek akkor megyek tovább. Így nem volt mit tenni! Pihenőhelyet, bélyegzőhelyet megnéztem, lefotóztam, majd elindultam lefelé a Szuadó-völgybe.
Mihály remete-forrás
Mihály remete-forrás, majd a névadó Szuadó-forrás következett, később a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület kutatóbázisa, majd sorban a barlangok.
Szuadó-forrás
Szuadó-barlang, Gilisztás-barlang és a Trió-barlang.
Szuadó-barlang bejárata
Volt víz bőven a völgyben, meg sár is, de jó volt hogy nem volt olyan nagy hőség még korán reggel. Kiértem az orfűi műútra, már jöttek mentek az autók, Sokan választották a hőségben felüdülésként az Orfűi tavakat, aquaparkot. Aszfalton elfutottam az Orfűi elágazásig, majd le a zöld sávon Orfű tábláig. Bekukucskáltam a Sárkány kulcsosházhoz, de pont indultak onnan autóval, ezért csak távolról készítettem pár képet.
Négy fenyőfa kulcsosház
Bementem a településre a Négy fenyőfa kulcsosháztól indul a sárga kereszt jelzést amit Büdös-kútig kellett követnem. Nyolc óra múlt pár perccel, már sietnem kellett, ezért nem mentem tovább a tavakig. Itt is volt sár bőven, de jól tudtam haladni.
Foltos kontyvirág (Arum maculatum) bogyói
Most kezdtek el pirosodni a foltos kontyvirág bogyói, ezek miatt meg-meg álltam, de csak pár percre. Itt vettem észre, hogy eddig a megszokott 12 megapixel, helyett 2 MP-re volt állítva a fényképezőgép. Nem örültem neki, de szerencsére nem fotóztam semmi olyat ami miatt nagyon bosszankodhattam volna!
Spirál barlang bejárata
Kereszteztem a kerékpárutat, majd Száraz-kútnál a Lórihoz vezető erdei utat, ezután a Spirál barlang következett, majd a Büdös-kúti kulcsosház.
Júliusi sár a Mecsekben
Jenő hídja háttérben a Büdös-kúti kulcsosház
Innen a kék sávon Remete-rét, majd a piros sávon a Mandulás jött. Láttam egy lábatlan gyíkot, fotózni nem tudtam, de csináltam egy videót róla, ahogy menekül előlem.
Mandulásban frissítettem, majd hamarosan leértem az Ilona utcába. 30 km lett a vége négy és fél óra alatt. Ez volt sorban a harmadik 30 kilométeres futásom vasárnaponként. A másik kettőről is írok majd, de azokra még várni kell egy kicsit!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése