Nőszőfüves futás

  Kedd hajnalban most nem tartottam a Mecsek maratonosokkal, mert még a vasárnapi futáson talált nőszőfű izgatta a fantáziámat. Állvánnyal felfegyverkezve öt után pár perccel indultam neki a reggeli futásnak. Egyre rövidebbek a nappalok, fél ötkor még sötét van! :( A Dömörkapuig a szokásos utat választottam, de onnan nem a piros sávon mentem ki Nagy-mély-völgybe, hanem letértem a piros négyzetre. Ez a jelzés Hideg-völgy felé kanyarodik, majd a Lámpás-völgybe érkezik. Vannak kicsit nehezen járható részei, csalános, szederindás, szűk bozótos ösvények nem a kedvenceim. csak egy rövid szakaszon mentem a piros négyzeten, ezt követően az ugyanilyen színű keresztre tértem át, ami egy kicsit rövidebb úton vitt le a Lámpás-völgybe. A lenti képen látható irtásról egy a nem megszokott perspektívából nézhettem Pécsre. Miközben a tájat csodáltam a bokrok között egy 8-10 fős szarvas csorda keresett maguknak rejtekhelyet. 
Hajnalodik!
A Kantavári romokat megkerülve a forrásnál tértem rá a piros sávra, innen már a vasárnap is bejárt úton közelítettem meg a nagy-mély-völgyet. 
Lámpás-völgyben
Mikor Gáborral megtaláltuk nem akartam soká időzni itt, amúgy is még csak az alja virágzott. Most kedden már jobban nézett ki. Most meg a szél zavart be sokszor! Hiába vittem az állványt, most nem a kezemben mozdult el a gép, hanem a téma mozgott ide-oda.
Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine)
Kicsit több időm volt, ezért nem kapkodtam vártam mikor lesznek jobbak a körülmények. Negyedórát, húsz percet töltöttem itt. Szerintem azért sikerült pár ha nem is túl jó, de használható képet készítenem. Érdekes, hogy a Mecsek déli kitettségű oldalain már két hete levirágzottak a széleslevelűek, itt meg a hűvösebb, északi oldalban még csak most kezd. Hiába kerestem csak ezt az egy tövet láttam a környezetében. 
Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine)
Hazafelé már a jól bevált piros sávon futottam. Árpádtető és Lapis közti műútig emelkedett, addig csak cammogtam, majd onnan már beindultam. A Rábay-fa mellett csak úgy elkocogtam, viszont az egykori Kantavári kőbányához bementem egy pillanatra. 
Egykori Kantavári kőbánya
A kőbánya kőzete a középső triász korban keletkezett mészkő, melyben gipsz és kalcitkristályok, illetve apró csigák és kagylók ma­rad­ványai figyelhetőek meg. Még egyetemista koromban, terepgyakorlaton jártam itt először. 
Jellegzetes fa a piros sáv mentén
Egy elvirágzott fehér madársisak volt az út szélén, majd leértem a piros négyzeti elágazáshoz. Innen ismét emelkedett a terep. Gondolom a faszállító autóknak lesimították az utat itt. Ennek az lett az eredménye, hogy minden csupa sár itt. Eddig egy árokban utat talált magának az időszakos csapadékvíz és mellette lehetett haladni, most nehezebb. Szerencsére azért nem esett annyi csapadék a napokban és lehetett kocogni felfelé.
Erdei út
A Kis-réttől már szinte szintben visz az ösvény Dömörkapuig. Menet közben egy félig besült csőrős nőszőfű is az utamba akadt. Innen is köszönöm a facebook-os növényhatározók segítségét! Egyedül nem ment volna, számomra annyira egyformák!
Csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila)
Csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila)
Dömörkapunál megálltam a mecseki kisvasút állomásánál. Épp átfestik a kocsikat, interneten lehet szavazni, hogy melyik mesefigura kerüljön fel az oldalukra. Hamarosan meglátjuk, hogy kik nyerték el az utazóközönség tetszését! 
Mecseki kisvasut
Nem az Irma úton mentem le a városba, hanem a Szaniszló-pihenőtől a zöld kereszten a kikeletig és onnan a Szőlőn haza. A Francia-emlékműnél megszakítottam egy pillanatra a futást, hogy megnézzem milyen a panoráma. 
Felhők felett a Papuk
A képeken látszik, hogy Pécs és a Papuk között köd borította a tájat. De a horvát hegység 900 méter közeli csúcsai és főgerince jól kirajzolódott a távolban. 
Magasház és a Papuk
14,5 km lett a vége, kényelmesen sok fotószünettel két és fél óra alatt. 

Megjegyzések

Booking.com