2016. március 22., kedd

Szuadó 40

  Hét elején még a Kelet-Mecsekben kéktúráztunk, majd hét közben pihentem, hogy a hétvégén részt vehessek a jubileumi, huszadik Szuadó teljesítménytúra 40-es távján. Tavaly a legrövidebb 17-es távon indultam, most magasabbra tettem a lécet! :) Főleg a hétfő 40 után egy héten belül két maratoni táv teljesítése volt a célom. Csak a teljesítménytúra rövidebb, 37,6 km, de én már előre kiterveltem, hogy hol és merre toldom meg a távot. Most egyedül indultam a társak elutaztak, pihentek ... A Mecsek Maraton Team indulóihoz csatlakozhattam volna, de inkább a külön utakat választottam. 7-8 között lehetett indulni, én fél nyolcra értem ki Teca mamához, ekkor már hosszú sorban álltak a nevezésre várok. Kitöltöttem a regisztrációs papírt, majd beálltam a sor végére. Szép időben jöttek, mentek az ismerősök, mindenkivel beszéltem pár mondatot, majd háromnegyed nyolc körül megkaptam az itinert és én is készülődni kezdtem a rajthoz.

  Most is a nagy Deuter Speedlite 20-as zsákommal jöttem, ezúttal csak két palackot raktam bele, de mellé bekerült a Camelbak-em kb. 2,5 liter vízzel. Fotóscuccok, némi elemózsia, vékony szélkabát és egy Moira hosszú ujjú felsőt rejtett még a zsákom. Nem mondom, hogy könnyű volt! Ellenben rajtam csak rövidnadrág és póló volt. Alul egy tapadós Kalenji a kidörzsölés ellen és rajta egy sokzsebes The North Face futós rövidnadrág. Felül pedig ugyancsak két rétegben voltam, egy testhez álló Crestyle Trevolutiont és egy elasztikus Trespass technikai pólót viseltem. Előkerült az ősszel elrakott Arc'teryx futós sapkám, de azért egy 4fun csősálat a biztonság kedvéért beraktam még reggel a hátizsákom zsebébe. Cipőm a sokat megélt, már 2700 km körül járó Hoka One One Rapa Nui terepes változata volt. Árnyékos részeken még fáztam az indulás előtt, de miután nekiiramodtam pár perc és már nem volt gond.
  Az első ellenkörző pont a Mohosi-kis-kút volt, elfutottam az Éger-völgyi-tó mellett, majd a zöld sáv jelzést követve hagytam el az Éger-völgyet. A forrás melletti padnál gyors megkaptam a pecsétemet, majd már indultam is fel Éger-tetőnek. A fényképezőgépen ekkor még a zsákomban lapult, ezért csak az emelkedő miatt kellett néha-néha gyalogos tempóra váltanom. Nem akartam az elején eldurrantani magam. A tisztásnál is csak kisandítottam balra, de megállás nélkül futottam tovább a Jakab-hegynek. Itt aztán kissé nehezen járható saras rész következett, mindenki próbálta kerülgetni a tócsákat, ki az erdőben, ki az út szélén egyensúlyozva. A régi lőtér után a zöld túra nekiindul a Jakab-hegynek, de a teljesítménytúra itt rátér a piros háromszög jelzésű panoráma útra. Talán a Mecsek egyik, hanem a legszebb ösvénye kanyarog itt a Jakab-hegy déli előterében. Ezt a szakaszt is elég jó tudtam futni, néha az előzgetés és a beszélgetések miatt belassultam, de szerintem jó iramban haladtam. Épp Fairy-ékkel beszélgettem, amikor is a cserkúti elágazóhoz értünk. Itt elbúcsúztam tőlük és a kék háromszögön lefutottam egészen Cserkút központi részéhez.
Cserkúti Árpád-kori templom
A tér nyugati végében megcsodáltam az Árpád-kori templomot. Természetesen itt már előkerült a fényképezőgép és meg is örökítettem a XIII. század végén készült építményt. Nem időztem sokat, mert féltem, hogy nem érek fel a Babás-szerkövekhez, a második ellenőrzőpont zárásáig.
Fekete kökörcsin pár (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans)
Cserkút mellett a másik célom az épp virágzó fekete kökörcsinek meglátogatása volt. Sajnos a sietség miatt nem tudtam elég időt fektetni a felkutatásukra, ezért csak pár virágzót találtam. Miután azok meglettek már nem akartam húzni az időt nagyobb, szebb példányok keresésével.
Jakab-hegy déli oldala
A fenti képen látszik milyen jó is volt az időnk. Egy felhő sem volt az égen szombat délelőtt a Jakab-hegy felett. Nagy meglepetésemre az inkább áprilisban virágzó magyar zergevirágokat is láttam a déli kitettségű, napsütéses tisztásokon.
Magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
Aztán a sűrű erdőbe beérve a szokásos, illatos keltike tömeg fogadott, ez ilyentájt nem meglepetés, nem úgy a zergevirággal.
Odvas keltikék (Corydalis cava)
Nem mondom, hogy jól esett a felfelé, meg azt sem mondom, hogy végig futottam, de 9:30-ra felértem a pontra, még fél órával a zárása előtt. Sokan voltak itt még ekkor is, valószínű a rövidebb távokon indulok közül. 
Babás-szerkövek
A pecsételés mellett, azért hagytam időt a fotózásra is. A panoráma ugyan nem volt valami erős, csupán a Tenkes, Szársomlyó látszott, de hét ágra sütő nap kárpótolt mindenért. Sziklás, meredek rész következett, leginkább a Sasfészek feletti szakasz tette próbára az emberek többségét.
Sasfészek feletti sziklás ösvény
Csupán 800 méternyire, de közel 140 méterrel feljebb már a Zsongor.kő kilátónál ismerős pontőr várta a túrázókat. A pecsét mellé, egy csoki is járt a vándoroknak. 
Zsongor-kő
Pár mondat a túratársakkal, majd indulás következett, mert hosszú út várt még rám. A kilátótól visszatértem a kék sávra, majd jó darabig azt követtem. Finom tavaszi csemege a medvehagyma sok turistát megállásra csábított, de én most inkább a futásra koncentráltam.
Medvehagymás erdő
A Camelbak-ből folyamatosan kortyolgattam, bízva abban, hogy ez elég lesz és nem járok úgy mint hétfőn. A kolostor romok melletti rét elhagyása után folyamatosan lejtett a táj. Átfutottam a avargyűrű sáncain, majd kiértem a lenti irtásra. Szép a kilátás, de mennyivel jobb lenne, ha inkább sűrű erdő takarná!
Misina-Tubes a Jakab-hegyről
A piros sáv keresztezésénél gondolkoztam, hogy lemegyek a fenyves-forráshoz, de még bőven volt vizem így inkább siettem le a Patacsi-mezőhöz. Meglepően jó volt itt az út, pedig általában dagonya van erre. Itt a 17-esek mentek tovább Éger-völgynek, de én a balra letértem a Szuadó-völgybe. 
Útkeresés
A Szuadó-völgy sokszor még nyáron is nehezen járható, de kora tavasszal ez hatványozottan igaz. Tavaly a Mecsek éjszakai teljesítménytúrán is megszenvedtem itt. Akkor a lenti részeken voltak gondjaim, most már a Mihály remete-forrás előtt is nagy volt a sár.  
Kora tavasszal a Szuadó-völgy oldalában
A széles erdei föld utakat a favágók autói teljesen szétjárták, a mély barázdákban megült a víz, sár, ezért sok helyen inkább az avart választottam sok túrázóval egyetemben. 
Laci-forrás felé
Tavaly éjszaka a Szuadó-forrásnál értük a pontőrt, most már a helyükön a Laci-forrásnál vártak. A keskeny ösvényen csak úgy jöttek-mentek a forrástól a résztvevők. Két futó sráccal kb egyszerre értem ide, de míg ők egyből indultak, addig én csak pár kép után tettem így.
Illatos illemhely
A kék körön visszafutottam a kék keresztre, majd át a patakon és kiértem a barlangász táborhelyhez. Még a Trió-, a Szuadó- és a Gilisztás-barlang előtt felkapaszkodtam a völgy keleti oldalába és azon kanyarogva haladtam tovább egészen az abaligeti műútig. 
Szuadó-völgyben
Az út előtti szalagozást elcsesztem, bár kiemelve felhívják a szervezők, de inkább kimentem az aszfaltra és száz méterrel odébb mentem át rajta. Távban kb. annyit mentem mintha a szalagok mentén haladtam volna, de így legalább megúsztam egy kis sarat. Bár itt már teljesen mindegy volt!
Sárkány-szakadék
A turistautat követve értem le Orfűre, majd jobbra-balra fordulva a Mecsek háza előtt elhaladva értem rá a kerékpárútra. Ezerrel ment a munka a Malom múzeumnál, ezért közelről nem is fotóztam, de mielőtt odaértem azért csináltam egy képet.
Megújuló orfűi malom múzeum
Hamarosan az Őrfűi-tóhoz vagy ahogyan a pécsiek nevezik kis-tóhoz értem. Pecások várták a kapást én meg csak poroszkáltam a lakott részek irányába. A központban pár turista pihent a padokon, de sokkal több sétált Bános felé. 
Orfűi kis-tó
Szép lassan elszaladtam mellettük, majd a sárga sáv mentén hagytam magam mögött  házakat és értem be ismét az erdőbe. Egy kutyával futó sráccal itt kerülgettük egymást, hol én voltam elől, hol ők. Én a fotózás miatt haladtam lassabban, ő pedig talán a kutyus miatt.
Nagy-kő-oldal ellenőrző pont
Sok víz volt a mederben és sok virág a partoldalban, egy ilyen helyen láttam ezt a sok kónya vicsorgót is. A pontnál kivettem az egyik szendvicsemet és amíg azt eszegettem addig csak sétálgattam a völgyben. Majd egy kis cukros mentateát küldtem utána. Reméltem még nem volt késő az energiapótlásra. 
Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria)
Sok-sok híres és hírhedt völgy van a Mecsekben, de talán méltatlanul kevesen ismerik a Nagy-kő-oldalt. Szépségében és nehézségében is felveszi a versenyt a Meleg-mányi-völggyel vagy a Nagy-mély-völggyel. Nem számoltam hányszor kellett keresztezni a medret, de híd az nem volt sehol sem. Köveken, faágakon és fatörzseken ugrálva lépkedtem át a víz felett. Kisebb zubogók, medvehagyma tenger ...
Nagy-kő-oldal
Fairy-éket itt értem utol másodjára. Miután kiértem a völgyből sem volt futóbarát a terep. Ellenben szép kankalinok virítottak az út szélén. 
Szártalan kankalin (Primula vulgaris)
A Lóri környéki fakitermeléseknek hála teljesen járhatatlanok az erdei utak a kulcsosház körül. 
Útviszonyok!
Végül aztán ha nehezen is, de csak odaértem a kulcsosházhoz. Gyerekek zsivajától volt hangos a ház, de ez engem különösebben nem zavart, itthon is hozzá vagyok szokva. :) A sós zsíros kenyér és a szörp pedig igazán jól esett. Szokásos full extrás ellátás volt a ponton! Páran össze is gyűltünk itt. 
Lóri
Átküzdöttem magam a sáron, majd innen már a zöld sávon bandukoltam fel Vágotpusztára. Itt szinte végig sétáltam, nem kívánta a lábam az emelkedőt. 
Lóri-völgy
Virágfotózással próbáltam pihengetni menet közben. De a hajlongás sem esett valami jól. 
Nemes Májvirág (Hepatica nobilis)
Aztán az elhagyatott, erdei település előtt becsatlakozott jobbról Bános felől a sárga sáv jelzés és innen már szintben ismét csak futva haladhattam tovább. Itt általában fordított irányból szoktam jönni és mindig rácsodálkozok itt egy karosszékre az erdőben. De legutóbb mikor itt voltam már nem látam, de most ismét megtaláltam, csak valaki átrakta az út túloldalára!?
Erdei pihenőhely
Csak egy képet készítettem a haranglábról és kocogtam tovább a falu egyetlen utcáján. Ketten foglalatoskodtak a Bibliás háznál, ezért még ott sem álltam meg. 
Vágotpuszta
Ismét saras rész következett, bár itt is jobb volt a helyzet, mint amilyenre számítottam. Még a Kecske-hát előtt megláttam az egyik fa árnyékában az idei első tavaszi lednekemet. 
Tavaszi lednek (Lathyrus Vernus)
A Kecske-háton csináltam egy videót, ahogy áthalódok, de a kezemben volt a kamera és botrányosan rossz lett a minősége, ezért ezt inkább nem osztom meg veletek. 
Kecske-hát
Talán az evésnek, ívásnak vagy inkább a lejtőnek köszönhetően újra erőre kaptam, de azért ezt a szép napsütéses szellőrózsát nem hagyhattam ki.
Bogláros Szellőrózsa (Anemone ranunculoides)
A nagy lendületnek végül az lett a vége, hogy a nagy-mély-völgy előtti részen egy avar alatti kövön kibicsaklott a bal bokám. Szerencsémre időben korrigáltam és nem lett nagy a baj. Kettős patak átkelés után már a völgyben futva értem ki a mánfai Kőlyukhoz. 
Nagy-mély-völgy
A hetedik pecsétemet is megkaptam, ittam egy keveset, kivettem a zsákomból egy kókuszrudat és már indultam is a Zsidó-völgybe. 
Zsidó-völgyben
Talán az egész Mecsek, de a Közép-Mecsekben biztos, hogy ez a legvadregényesebb völgy. Egymást érik a bedőlt fák, hol alattuk bujkálva, hol pedig fölöttük ugrálva lehet csak előrehaladni.
Még mindig Zsidó-völgy
Nagyon nem esett jól ez a kalandtúra. A nehézségekhez még egy kis szintemelkedés is párosult. Sok fényképeséssel együtt bő negyed óra volt míg kiértem a következő ellenőrző ponthoz. Ismerős pontőr gyors pecsételése után a vízmosás szabdalta ösvényen jó 500 nehéz lépés után hagytam magam mögött a Zsidó-völgyet.
Kifelé a Zsidó-völgyből
Unalmas, monoton és nem túl látványos kilométerek következtek, itt-ott saras nehezen járható szakaszokkal. Kiértem a műútra, majd azon futottam Lapisig. 
Hátra tekintve!
Pontosabban nem mentem el addig, hanem a sárga kereszten megcéloztam a Rotary-körsétányt. Egész héten nem voltam fent a Tubesen, gondoltam ez a kis kitérő még belefér egy #napitubes-ért.
Következő pontom a Sós-hegyi kilátó!
Sárgán felbaktattam, majd szusszanásnyi pihenő után a piros háromszögön ereszkedtem le Lapisra. Már másodjára találkoztam a múltkor talált és szerencsésen meglett babahordozós családdal az erdőben. Nem tudom ők felismernek-e, de nekem valahogy mindig feltűnik a kendő! :)
Sós-hegyi pontőrök
A kilátónál a pecsét mellé egy újabb csoki járt. Gyors befaltam és csodálkozva hallottam, hogy még csak 21 fő ment át előttem a ponton. A Camelbak-ból valahol itt fogott ki a vizem, de még volt 7,5 deci teám a hátizsákban. A maradék 6-6.5 kilométerre gondoltam elég lesz. 
Remete-rét
Zöld háromszögön meredeken lementem a zöld keresztig, majd pillanatok alatt a remete-réten találtam magam. Innen már Éger-völgyig a piros sáv jelzést kellett követnem. 
Harangláb és forrás, Szentkút
Szentkútnál egy kis aszfalt, majd kis terep és már a Rózsa-forráshoz is értem. Pár perc beszélgetés a pontőrrel és indulás!
Rózsa-forrás feletti híd
Az út szélén védett növényünk a lónyelvű csodabogyó piros bogyói rikítottak. Nem is tudtam csak úgy elfutni mellettük. 
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hipoglossum)
Átmentem az abaligeti úton az egykori Mecsek szentkúti erdészházhoz, majd megcéloztam Éger-völgyet. 
Visszatekintés
A nem túl meredek emelkedőn már csak sétálni tudtam mikor nagy meglepetésemre Ábris kaptatott utánam. Ő még lazán futkorászott felfelé, két órával utánam indult és 1 kilométerrel a cél előtt lazán utolért! Mondtam neki, hogy nyugodtan itt hagyhat, de megvárta míg felérünk aztán onnan már csak lefelé kellett menni és közösen futva értünk be. 
Éger-völgyi-tó 
Közben azért még volt egy pont, de ott csak egy pillanatra álltunk le. Hiába lefelé mentünk, de nekem azért már elégé kezdett feszülni a combom. Végül szerencsére görcs nélkül leértem Teca mamához. 
Teca mam kisvendéglője
  5 óra 27 perc a nettó és 6 óra 34 a bruttó idő. A 37,6 km-ből, pedig 42,3 km-t sikerült csinálnom a kitérőknek köszönhetően. Nagyon szép időben, összességében jól futható terepen egy jól szervezett teljesítménytúrán vettem részt. A jubileumi kitűzőnek pedig kitüntetett helye lesz a gyűjteményemben. Mindenkinek csak ajánlani tudom a túrát, aki igazán bevállalós az pedig jöjjön ősszel a Mecsek éjszakaira is! Ugyanez fordítva és sötétben! :)
A túra részletei a Strava-n:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...