2015. augusztus 19., szerda

4X a Tubesen

  Már tavaly is felvetődött a gondolat, hogy a Tubesre vezető turistautak mindegyikén felmegyek. Aztán valamiért elmaradt, de most a napokban újra eszembe jutott. Vasárnapra terveztem, de végül csak most kedden tudtam elmenni.
Útvonalam
Négykor csörgött a telefonom, nem mondom, hogy kiugrottam az ágyból, de kikecmeregtem. Erősen fújt a szél és csöpörgött az eső, ránéztem a radarképre és úgy tűnt nem lesz komoly folytatása, ezért felhúztam a rövidnadrágom, pólómat ... és elindultam. Kissé hűvös volt a hajnal, de pár száz méter futás után már nem zavart. Fél öt után pár perccel indultam, elfutottam a Tettye-térig, majd felkapcsoltam fejlámpámat és elindultam fel a sárga sáv jelzésen. Úgy terveztem, hogy az először a sárga sávon, délkelet felől támadom a Tubest. Sötétben, ködben szitáló esőben nem volt egyszerű, de meglepetésemre egész végig bírtam futva. Öt óra tíz percet mutatott a telefonom, mikor felértem. Otthontól 38 perc volt idáig.
Először a Tubesen
A kilátóba nem volt értelme fel menni, egy képet csináltam a szemközti honvédségi torony piros fényeiről, majd fordultam is vissza. A Misina alsó parkolójáig a sárga sávon, majd onnan a piros háromszög turistaúton ereszkedtem le a Mandulásba. Itt nyugatra fordultam és újra elkezdtem gyűjteni a szinteket. Az erdei tornapályáról a bányász-útra tértem, majd arról a már jóval meredekebb piros keresztre. A Rotary előtti részen olyan nagy volt a dzsumbuj, hogy alig találtam a jelzést. itt már mindenem vizes volt, de még mindig bírtam a futást, csak a tájékozódás miatt álltam meg pillanatokra. Hat óra kettő percre sikerült másodjára feljutnom a János-kilátó alá.
Másodszor a Tubesen
Most kb. ötven percre volt szükségem. Most már világos volt, de a köd még mindig mindent betakart. Ugyanezen az úton lefutottam a Mandulásba, majd onnan a Remete-rét következett. Vártam a Mecsekmaratonosokat szembe, de csak nem jöttek! Mint utólag kiderült toltak egy nagyon durva kört és mire ideértem már hetedhét határon túl jártak. Remete-réttől harmadjára is nekiindultam a hegynek. A zöld kereszt turistaúton már többször megfordult a fejemben, hogy nem bírom és belesétálok. De aztán mindig kitűztem magamnak rövid távú célokat, aztán  mikor valamelyik pontig elértem, akkor újabb és újabb távok jöttek és végül azon kaptam magam, hogy Lapison vagyok. Itt sem torpantam meg, hanem ha lassan is de a piros háromszögön felcammogtam harmadjára a Tubesre. Hat óra ötvennégy perc volt ekkor, ez a kör is körülbelül 50 percembe került.
Harmadszor a Tubesen
Egy kép nyugatról a fák közül, majd harmadszor is ugyanazon az úton elindultam lefelé, mint amin épp aktuálisan felértem. Ez volt a legrövidebb ereszkedésem, mert csak a Lapisig mentem. Az igazi akkor lett volna, ha innen még lemegyek a Remete-rétig, de már erőm sem és időm sem volt erre. Így aztán a Lapisnál gyorsan visszafordultam és a sárgán indultam utoljára fel a János-kilátóhoz. A negyedik, utolsó, legrövidebb emelkedőt már nem bírtam, kétszer is belesétáltam.
Negyedszer a Tubesen
De így is 11 perc alatt megfordultam. azt terveztem, hogy negyedjére felmegyek a kilátóba, de még mindig tartotta magát az idő, így most inkább elindultam lefelé a városba. a Kis-tubesi kilátóban álltam meg a leghosszabb ideig fényképezni.
Felhők jönnek, mennek!
Innen már látszott a város, az is ahogyan észak felől törnek át a felhők a Mecseken, valamint hogy a távolban a Villányi-hegység felett is sötét felhők gyülekeznek.
Déli panoráma
A Misinától a sárga háromszögön szaladtam le az Állatkertig, majd a Kardos-úti kulcsosházig. A Kikeletnél ittam pár kortyot aztán fél nyolckor értem le a házunk elé. Három óra alatt fordultam meg, a távot két programmal is mértem, természetesen mindegyik mást mutatott. Egyik szerint még 24 km sem volt, a másiknak meg 24,7 km lett. A www.gpsies.com-on megszerkesztve meg már 25,7 km. Szintben körülbelül 1000 méter lehetett, de ez sem egységes.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...