2015. szeptember 7., hétfő

Tenkes túra

  Vasárnapi futásnak most a Villányi-hegység nyugati szegletét választottam. Kimondott céllal érkeztem, mégpedig a tavaly már megtalált őszi füzértekercs újbóli megkeresése volt ez. Nem volt egyszerű, már majdnem feladtam mikor egy szál a lábam elé került.
Őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis)
Szerencsére nem tapostam le az apró kis virágot. Előtte kb negyed órát bóklásztam és még utána is keresgéltem, de csak ezzel az eggyel hozott össze a sors. tavaly pedig ilyentájt sokkal nagyobb állományt számoltam itt. Biztos túl korán jöttem, nagy volt a szárazság augusztusban, gondolom most ha jön egy ki csapadékosabb időszak a többi is előbújik.
Őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis)
  Nem kellett korán kelnem, szabad volt az egész délelőttöm, ennek megfelelően ki is használtam az időt. Szombaton rengeteg csapadék hullott, de még vasárnap reggel is csepergett. A nagy sár az tuti, de abban bíztam, hogy elázni azért nem fogok.
Ködbe vesző Tenkes a Janus borház szőlői felett
Ahogy délre haladtam az autóból láttam, hogy a Tenkes teteje egy nagy felhő mögé bújt. Nem sok jóra számíthattam, de ha már elindultam egy kis eső nem fog visszatántorítani a terveimtől. Nyolcra értem ki a Tenkes csárdához, leparkoltam, összeszedtem magam és neki is indultam. Átmentem az 58-as főúton, majd a Janus borház mögött bevetettem magam az erdőbe. Nem is néztem utána, hogy a Villányi-hegységben van-e vadászati tilalom, de mivel már közel fél kilenc volt, ezért ha van is biztos otthon vannak már a vadászok. Ezen gondolkoztam, amikor az ösvényen tőlem 20-30 méterre egy hatalmas szarvasbikát vettem észre.
Homályos Szarvas a fa mellett
Farkasszemet néztünk pár másodpercig, készítettem egy képet, ami sajnos homályos lett, majd mire a másodjára lenyomtam az exponálógombot már bent is volt a sűrű erdőben. Hiába mentem közelebb és kerestem a fák között, már csak hűlt helyét láttam, illetve szagát éreztem. Reménykedtem, hogy összefutok még egy állattal, de később a tisztáson, a vadászlesnél sem láttam szarvasokat. Pedig jó lett volna egy kis szarvasbőgést meghallgatni. A kék és a sárga sáv találkozásánál csatlakozott be a Magyar zarándokút jelzése is. Itt is új tábla várja a vándorokat. innen a kék háromszögön fel mehettem volna Tenkesre, de most inkább annak oldalában futottam tovább keletre.
Ködös erdő
A széles erdei úton jókora sártócsák alakultak ki a napokban. Pár centivel magasabb is lettem a cipőm talpára tapadt sártól. A sárga sáv levált Máriagyűdnek, de én a kék sávot választottam. Tavasszal a Tenkes teljesítménytúrán voltam erre utoljára, akkor pont ellenkező irányból jöttünk mint most.
Esőbeállós tisztás
Azért is szeretem a Villányi-hegység ösvényeit, mert jóval vadregényesebbek mint a Mecsek útjai. Itt is rengeteg bedőlt fát kellett kerülgetnem, volt, hogy át lehetett ugrani, volt hogy le kellett hajolni és olyan is volt, hogy ki kellet kerülni.
Nehezen járhat rész a Tenkesen
De nem csak  egy-kettő ilyen volt, hanem egyfolytában. Később a sárga sávon még rosszabb volt a helyzet, de arról majd ha odaérek. Elhagytam a sárga kereszt elágazásánál található esőbeállót, majd becsatlakozott a piros sáv. Aztán a kék sáv lefordult a gerincről és én a piros sávot követve értem el a Csukma-keresztet. eddig erdőben futottam, de itt kiértem a szőlőbirtokok közé.
Fekete-hegy és a Szársomlyó
A szőlőtőkék felett előtűnt a Villányi-hegység két keleti bástyája, a fekete-hegy és a Szársomlyó! Pár száz méter után a jelzés a drótkerítés és az erdő közé vezetett. A kerítés túloldalán földes út, az innenső oldalon pedig térdig, néhol derékig érő gaz.
A kerítés bal oldalán van a turistaút
Jelzés alig észrevehető, csak az előttem járók csapásaira és emlékeimre hagyatkozva tudok előre haladni. Voltak olyan részek, ahol a vizes levelek teljese betakarták az utat, itt természetesen bőrig áztam. Lementem az Akasztófa dombig.
Máriagyűd az Akasztó dombról
Nagyon szeretem ezt a helyet csodás innen a kilátás a déli végekre. Tenkes, Máriagyűd, Harkány, Siklós, Beremend, Szársomlyó és a Fekete-hegy is látszik innen. A sárgán mehettem volna le Máriagyűdre, de helyett inkább ismét felfelé mentem a bukszuson át a Csukmáig. Egy öt-hat fős társaság pont ekkor készült két quadrocoptert röptetni. Kíváncsi voltam rá, de nem vártam meg míg felszállnak, mert már majdnem 11 volt ekkor és bármennyire is ráértem, azért ebédre haza akartam érni. A piros sáv jelzésen lefutottam Máriagyűdre, a kegytemplomban pont ment a mise, de a környékén is rengetegen nézelődtek.
Máriagyűdi kálvária
Szabadtéri templom
Kegytemplom alulról
Kicsit én is körbejártam a templomot, mert mindig csak elölről kaptam le, aztán már szaladtam is tovább. A sárga sávon indultam vissza a Tenkesre, menet közben találtam egy füge bokrot. Három szem fügét le is szedtem róla, futtában gyorsan meg is ettem az ízletes mediterrán csemegét!
Máriagyűd és a Szársomlyó a Tenkes déli oldalából
A kilátónál volt a következő megállom, ahogy egyre szebb lett az idő, úgy lett a kilátás is jobb! Egészen a Papukig elláttam innen. A Pyber-gunyhó után visszaértem a kék sáv jelzéshez, de nem arra mentem, hanem a kék háromszögön felfutottam a Tenkesre.
Pyber-gunyhó
A "csúcson" egy lokátor állomás van, ezért odáig nem lehet felmenni, így a kövesútnál véget vetettem az emelkedőnek és elindultam lefelé a Tenkes csárdához. A vadászleses tisztásnál megálltam egy fotószünetre, három órával ezelőtt mikor itt voltam a ködtől alig lehetett látni valamit, most viszont egészen a Mecsekig, Királyegyházáig minden kristálytiszta volt.
Mecsek a Tenkes északi előteréből
Dél-Dunántúl mindkét cementművét láttam, innen a királyegyházi Lafarge-ét, Akasztófadombról pedig a Duna-Dráva Cement beremendi üzemét.
Nagy-hegy és a kép bal szélén a Papuk
Háromnegyed tizenkettőre értem vissza a csárdához, 16,5 km lett a vége, három és fél órás teljes időből kettő óra tíz perc volt a mozgás. A többi időt a füzértekercs keresése vitte el! :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...