2015. november 21., szombat

Sárvár Fürdő

  Vasárnap még a Balaton körül voltunk, az éjszakát Zalaszántón töltöttük, aztán hétfőn már Sárváron csobbantunk. Miközben elmentem a közeli kis boltba reggeliért, gyors elszaladtam a szomszédos Kotsy-vízimalomhoz. Még zárva volt, meg időm se lett volna bemenni, ezért csak kintről fotóztam le a  Balaton-felvidéki Nemzeti Park által kezelt épületet. 
Kotsy-vízimalom
Reggeli után gyors összepakoltunk, leadtuk a kulcsot és már indultunk is Sárvárra. 
Barbara-lak
Sümegen a vár alatti Spar-nál még meg kellett állnunk, én ki is használtam az időt és készítettem pár képet az erődítményről. Innen a 84-es főúton mentünk a fürdő felé. Még Ukkig sem jutottunk és félreállítottak a rendőrök. Elkérte az iratokat, majd miután mindent rendben talált megkérdezte, hogy tudom-e hogy világítás nélkül közlekedtem. Ekkor vettem csak észre, hogy valóban elfelejtettem felkapcsolni a lámpát. Gyors felkapcsoltam és szerencsémre szóbeli figyelmeztetéssel tovább engedett. Mindig felkapcsolom a lámpát, de ezután még jobban odafigyelek!
Sümegi vár
Reggel nyolckor nyitott a fürdő, de mi csak 10 körül értünk oda. Tavaly már voltunk itt, akkor rossz idő volt és csak a benti részt tudtuk használni, de az is annyira tetszett az egész családnak, hogy megígértük idén is elmegyünk. 
Az Alma együttes dalának is köszönhető, hogy a gyereke nem felejtették el a strandot. Na meg a kíváncsiság, hogy milyen is lehet a szabadtéri rész. A belépők megváltása után lepakoltunk az öltözőben, majd kisétáltunk és a gyerekmedencék mellett egy árnyékos részre lecuccoltunk. 
Kalózhajó Sárváron
Milda és Damján egyből bementek a medencékbe, mindkét medencét kipróbálták, mi a víz mellől figyeltük őket. 
Gyerekmedence, Sárvár
Később kicsit hátrébb is szétnéztünk, legelőször a hullámmedencébe mentünk be. Milda már jól úszott és ő bentebb akart menni, de Dami még csak úszógumizott és ő ott már nem érezte magát biztonságba. Ezért mikor jöttek a nagy hullámok inkább csak addig mentünk ahol még leért a lábunk. 
Hullámmedence, Sárvár
Mikor leállították a hullámzást, akkor újabb kihívásokat kerestünk. Ezek pedig a csúszdák voltak. Dalma nem jött velünk, ő lentről izgult értünk. Így felváltva csúsztam a gyerekekkel. Illetve a Milda a Kamikaze-n és a Mangon egyedül is lecsúszott jó párszor. 
Nagy csúszdák, Sárvár
Damjánnak a Turbulance jött be és azon rengetegszer le kellett vele jönnöm, amit egyáltalán nem bántam, mert nekem is nagyon tetszett. Két személyes fánkhoz kissé nehéz volt hozzájutni, de mikor sikerült, akkor  szaladtunk, hogy minél többször le tudjunk csúszni. 
Csúszda adatok
Mildával a Solar-on is lejöttünk párszor és én a Dragero-t is kipróbáltam. Az nagyon jó volt, bár mindkét térdemről lejött a bőr mire leértem. 
Turbulance-n
Jó pár óráig itt voltunk, de aztán még a lenti medencét és csúszdáját is ki kellett próbálni. Ez nem volt valami gyors ezért ha jól emlékszem csak egyszer jöttünk le rajta. A Milda kipróbálta ezt a színes korongokon való járást is. Ki vannak kötve a medence aljára, de nagyon imbolyognak, mozognak nem könnyű rajta maradni és végig menni. 
Akadálypálya medencében
A béltéri medencékre csak rövid időnk jutott, jó volt kicsit nosztalgiázni a szivárványos csúszdánál és a többi élményelemnél, de még menni akartunk a Turbulance-hoz. Alig tudtuk őket leállítani a csúszdákról, de a lenti talán zorb labdát mindketten ki akarták próbálni. Ha jól emlékszem 5 percig lehetett benne ugrálni, de mindketten hulla fáradtan bújtak ki a végén a labdából. Miután bemásztak, felfújták levegővel, majd mehetett a futkározás, ha ment volna, csak estek keltek, szinte megállni sem tudtak közben. 
Nagy labda
Most sem csalódtunk a Sárvárfürdőben, egész nyaraláson azt hallgattuk, hogy mikor jövünk vissza ide? :) Hat óra magasságában indultunk tovább, mert az éjszakát már Kaiserbrunn-ban szerettük volna tölteni. Szombathely után megvettem a 10 napos osztrák autópálya-matricát, amit sikerült rossz helyre ragasztanom, A hátoldalán mutatták, hogy a szélvédő bal felső sarkába vagy középre fentre kell. Én meg bal oldalra lentre tettem. Mikor észrevettem ezen aggódtam pár napig, de büntetés azóta sem jött. Valószínű csak ajánlott helyek ezek, de legközelebb erre is odafigyelek! Aspang Markt-ig könnyen eltaláltunk, de itt ránk sötétedett és Gloggnitz-ig az út több mint kalandos volt. Nem mindig tudtam hol vagyunk! Mellettem Dalma még nálam is jobban nyomta a féket a lefeléken. Szerpentinek és kihalt utcákon értünk át St. Corona am Wechsel megmászása után a Schwarza völgyébe. Innen már ismerős volt a táj és könnyen megtaláltuk az utat a Höllental-ba. Hétfő este Kaiserbrunn-ban nem volt nagy tömeg, gyors felállítottam a sátrat és beraktam az útközben elalvó gyerkőcöket. 11 óra volt mikor Dalmával mi is nyugovóra tértünk. Folytatásban a másnap hajnali Rax futásom következik!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...