Tiszakécskén nőttem fel, itt éltem 18 éves koromig és nagyon szeretem a települést. Sajnos az elmúlt években egyre kevesebbszer tudok hazalátogatni, de ha otthon vagyok akkor nem maradhat el a futás.
 |
| 2021/095 |
Hajnalban indultam, gondoltam megnézem az új kilátóból a napkeltét. Időben oda is értem, de sajnos még nem adták át a kilátót, ezért hiába siettem. Sebaj, a Tisza-partról is szép volt, ahogy a Nap első sugarai beragyogják az eget.
Hétre beszéltem meg a találkozót Lacival, ezért még volt fél órám. Ezalatt leugrottam a szabadstrandra. Az ártéri erdőben rengeteg énekes madár fütykérezett és mellettük harkályok kopogtatták az égig érő nyárfák törzsét. A kiszáradt part repedezett formáit már sokszor fotóztam, de most sem tudtam kihagyni. Emlékszem gyerekként mennyit fürödtem itt a parton.
Visszafelé a gőzölgő termálvíz kifolyónál készültem fotózásra, mert sokszor melegednek itt a tőkés récék. De most ne volt hozzájuk szerencsém. A napokban egy általam követett bloggernél olvastam az urbex kifejezést. Aztán mikor megláttam az egykori Club Kaos nyitott ajtaját, akkor egyből ez jutott eszembe. Nem is gondolkoztam sokáig be is kukkantottam.
Következő állomásunk a Holt-Tisza volt, itt egy tanösvény épül, ami a kilátóhoz hasonlóan még nincs kész, de itt-ott már meglestük az épülő fapallókat és hidakat. Jónak ígérkezik ez is, remélem legközelebb mikor erre járok már látogatható lesz.
Megkerültük az egyest és a kettest, majd a belvároson át hazafelé vettük az irányt. Régen találkoztunk, ezért bőven volt miről beszélgetni. Gyorsan elrepül ez a két óra futás.
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzésem, várlak vissza holnap is. 😏
Megjegyzések
Megjegyzés küldése