2015. április 3., péntek

Nagy pénteki futás

  Ma reggel nem volt kedvem korán kelni, ezért csak ötre állítottam az órát! Kisé nehezen ébredtem, majd elszöszmötöltem az idő, de így is fél hatkor el tudtam indulni a Tubesre. A napokban nagyon jól látszott a Papuk és abban bíztam talán ismét szerencsém lesz a Badacsonyhoz. Idén még nem láttam, na majd most becserkészem, gondoltam magamban. A Szőlő utcán futottam fel amikor a Jakab-hegy felett épp lebukni készült a hold. Csináltam pár képet, de kézből nem sikerültek valami jól, lerakni meg nem tudtam sehová a gépet. Hotel Kikeletnél bementem az erdőbe, szerencsére a tegnapi hirtelen zuhé nem áztatta el teljesen az ösvényeket, így lehetett rajtuk futni rendesen. A Kardos út végétől a Mandulás felé fordultam és az erdei tornapályán, majd a Bányász úton értem fel a Lapisra. Körülbelül hatra értem ide, majd egyből nekiindultam a Tubesnek. Hat kilométerrel a házunktól érkeztem meg a János kilátó alá. A Nap még ugyan nem jött fel, de a fejlámpámat itt már ki tudtam kapcsolni. Az a látvány fogadott amit szerettem volna. 
Badacsony és a Gulács a távolban

Ha halvány is de lehetett látni a Badacsonyt. Légvonalban 95 kilométeres távolság a két magaslat között. Ha valaki felmegy a kilátóba akkor előbb keresse meg az orfűi tavakat, majd attól kicsit jobbra a horizonton kell keresni a Balaton parti tanúhegyet, a Badacsonyt. Szabad szemmel is láthatjuk, de távcsővel vagy fényképezőgéppel ráközelítve még könnyebb észrevenni. A felső szinten két perc után teljesen lefagytak az ujjaim, ennek az lett az eredménye, hogy aztán lent sem tudtam több, jobb képet készíteni.

Lefelé a Kis-Tubest érintve jöttem. Útközben megálltam szedni pár levél medvehagymát a húsvéti menühöz. Eközben egy Biokom-os táblán akadt meg a tekintetem. Ezeket nemrég cserélték ki, újították fel. Sajnos nem kellő odafigyeléssel! A fás szárúakat és a cserjéket még eltalálták, viszont a lágyszárúak képeit az összeset elrontották. A medvehagymát méregölő sisakvirágnak, a pirítógyökeret farkasölő sisakvirágnak, az erdei szélfüvet epergyöngyikének, a méregölő sisakvirágot medvehagymának, a farkasölő sisakvirágot pirítógyökérnek és az epergyöngyikét erdei szélfűnek nevezik. 
Mecseki sisakvirágos tetőerdő
Azaz a képeken látható öt növény stimmel, csak egyiket sem találták el! Remélem az illetékesek utánajárnak és kijavítják a hibákat! A Kis-Tubesi kilátóba tényleg csak pár kép erejéig álltam meg. Itt már felkelt a Nap, szépen megsütötte a város déli részeit. De most nem időzhettem soká, mert hétre haza kellett érnem. 
Kis-Tubesi kilátóból a város
Az állatkert, Kikelet  felé menten le és még a Francia-emlékműnél kinéztem milyen innen a Papuk. Jól ráközelítettem a közel 900 méteres gerincre! Jó lenne már oda is eljutni! De talán idén az is sikerül!
Papuk gerinc
Hétre haza is értem, laza 11 kilométert tettem meg ezalatt. Húsvét előtti nagypénteken ez bőven elég is volt, majd az ünnepek után kell többet menni, hogy lemozogja az ember a sonkát és a tojást! Ha addig nem jelentkezem kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...