A Dolomitok hegység az olasz Alpok egyik legismertebb és leglenyűgözőbb része, Észak-Olaszország területén helyezkedik el, magában foglalva Dél-Tirol, Trentino és Veneto tartományok egy részét. Az UNESCO 2009-ben a világörökség részévé nyilvánította ezt a rendkívüli hegységet, amely nemcsak természeti szépségei, hanem egyedülálló geológiai tulajdonságai miatt is kiemelkedő jelentőségű.
Húsvét vasárnap tettem egy kört, igazán nem is futottam, hanem túráztam egy jót. Rengeteg tavaszi virág bontja szirmait, ezeket gyűjtöttem össze egy csokorba. Legelső célpont a Flóra-pihenő volt, itt már elvirágzóban vannak a leánykökörcsinek, de azért még akadt pár fotózható példány. A tavaszi héricsek is egyre többen vannak és a sápadt kosbornak sem kell már sok idő, hogy halványsárga virágzata kibújjon a tőlevelei közül. Innen a Dömörkapun át a sárga jelzésen felmentem a Misina-tetőre. Útközben a keleti zergevirágokra is ránéztem még csak a levelei figyelhetőek meg. Miközben a fák között keresgéltem egyszer csak tőlem pár méterre megjelent a húsvéti nyuszi. Olyan volt mintha észre sem vette volna hogy ott vagyok. Jött majd pár pillanat után tovább ugrált.
A sípályánál rengeteg erdei szélfű kezdi hozni apró bogyós virágját. Farkasölő sisakvirágokból is sok lesz, de az majd csak nyáron kezd virágzásba. A medvehagymák között keltikék és egyre-egyre több bogláros szellőrózsa figyelhető meg. A hóvirágok már elvirágzóban, viszont a májvirág, illatos hunyor és a szártalan kankalin hármasa még mindig tartja magát. A Kis-Tubes felé megálltam szedtem egy csokor medvehagymát. A kilátó sziklagyepén is találtam újdonságokat, mint például a hegyi ternyét, vagy az indás pimpót. Lementem a Rotary-ra, de a csillagvirágok már teljesen eltűntek. Újdonság volt itt a mezei árvácska és a színeváltó kutyatej. A kutyatejek közül láttam még erdei és a farkas változatot is. Visszafelé egy mókussal is összefutottam, ott ahol télen sok madáretető volt kihelyezve. Az etetőket már beszedték, máskor láttam, hogy a mókusok is megdézsmálták ezeket, de most a földön keresgélt az állatka. Mikor észrevett felnyargalt a fára, de előtte még pár másodpercig tudtam filmezni.
Lefelé a manduláson át zárult be a kört és értem haza az Ilona utcába. Amikor mentem akkor futottam, de sokszor megálltam ezért 12 perc/km lett a tempó, ami egy nem túl erős gyaloglásnak felel meg. Két óra alatt tettem meg a 10 kilométeres kört.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése