2015. november 29., vasárnap

November végén a Mecsekben

  Szombat reggelre ismét egy nagyobb adag hó érkezett a Dél-Dunántúlra. Délután a gyerekekkel a Tv-torony alatt szánkóztunk, csúszkáltunk. A városban már semmi nem volt ekkor, de fent még bőven volt hó. Már délelőtt összeállt a túraterv, el is meséltem Gábornak, aki adott is egy tippet. Ami miatt módosítottam az elképzeléseimen. Aztán menet közben természetesen azon is változtattam, de erről majd később. Ötkor akartam indulni, hogy még sötétben letudjam a táv felét, de csak negyed hatkor sikerült. Jól beöltöztem, idén először vettem fel a polársapkát és még a csősálat is a nyakamra húztam. Tettyénél kapcsoltam fel a fejlámpámat és a sárga sávon eredtem neki a sötétségnek. Dömörkapunál már a piros sávon ijesztett meg két úriember. Fél hat után a sötétben annyira meglepődtem, hogy jó estét köszöntem nekik! A sípályán is volt most már hó bőven, nem úgy mint múlt héten. Kis-rét után rövid emelkedőt követően óvatosan mentem le Kantavár felé. Sár nem volt, le volt fagyva, de szerencsére nem csúszott. Rábay-fánál nem tértem le a piros keresztre, hanem tovább mentem át a műúton, egészen a kéktúra jelzéséig. Két hete voltam erre azóta sem változott a helyzet, járhatatlan itt s piros sáv turistaút. Visszafordultam a kék sávra és felmentem a műútig, majd azon a Kereszt-kunyhóig. Itt ágazik le a műútról a kéktúra. 
Kéktúra tábla, Kereszt-kunyhó

Meglepődve láttam a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra útbaigazító tábláit. Nagyon megörültem neki, két hete még nem volt semmi jele ennek. A Vérkör alatt a Vértesben sok hasonló tábla volt, irigykedtem is, de most végre a Mecsek is megkapja méltó jussát. 
Kéktúra tábla, Fehér-kúti elágazás
A piros négyzet becsatlakozásánál és a Fehér-kúti kulcsosháznál is volt még tábla. Sőt még a kéktúra mozgalomról ismertető tábla is. Itt vettem elő a gépemet, közben sikerült a fotóstáska cipzárját is tönkre vágnom. Szerencsére kétutas, így még nem kell lecserélnem a teljes cipzárt. Majd csak ha az is kiugrik. 
Kéktúra tábla, Fehér-kúti kulcsosház
Közben azért haladtam is tovább a Tripammer-fa felé. Fejlámpám fénye mellett bal lábbal sikerült belépnem egy tócsába, ennek következtében nem csak az, hanem a jobb is tiszta víz lett. Az élmény felejthetetlen, minden másra ott a mastercard. 
Kéktúrás esőbeálló, Tripammer-fa
Tripammer-fánál az ismertető tábla már kint volt, de útbaigazító az nem. A zöld sávra kanyarodva futottam Meleg-mány felé. Ekkor még félhomályban kapkodtam a lábam, amikor egy nagy dörrenésre lettem figyelmes. Pont abból az irányból amerre tartottam. Egyből a vadászokra gondoltam, de az idénynek már vége van és a hajtóvadászat elméletileg azt a területet nem érinti. Már egészen közel voltam a piros kereszt és a zöld sáv elágazásához, amikor újabb lövéseket hallottam. Gondoltam ennek fele sem tréfa, minél hamarabb biztonságos helyre kell mennem. Valószínű a Jószerencsét vadászház környékéről jöttek a hangok, ezért a piros keresztnél visszafordultam Pécs felé. Eredetileg a zöld sávon szerettem volna menni az Ágnes-vízeséshez és a Zsidó-völgyön át vissza a Lapisra. Ezt most inkább kihagytam. A mésztufa lépcsőknél már lenyugodtam és nagy fényképezgetésbe kezdtem. 
Meleg-mányi mésztufalépcsők
Meleg-mányi völgy
Kifelé a völgyből
Döcögősen ment innen fel a Kereszt-kunyhóig. Sokszor belesétáltam. Most már világosban is megnéztem a táblákat. Gondoltam ha nem a zöldön, akkor megyek a kéken. Legalább megnézem hátha lesz még több kéktúrás tábla is Remete-rétig. Sajnos nem volt, de gondolom hamarosan azok is a helyükre kerülnek. Mert így sok helyen megtévesztő a kiírás. 
Járhatatlan piros sáv
A piros, a zöld, majd a sárga sávot is magam mögött hagytam, néhol jó mély sárban cammogva értem le a Büdös-kúti kulcsosházhoz. 
Büdös-kúti kulsosház
Innen már a Tubes volt a cél, de kellettek még a kilométerek, ezért előbb a Remete-rét, majd a Lapis következett. Ahogy mentem fel, egyre több volt a hó. A Sós-hegyi kilátónál még a fákon is megmaradt. Felugrottam a toronyba, majd már mentem is tovább. 
Sós-hegyi kilátó
Tubesen a múlt heti hóemberek eltűntek, de helyettük ujjak születtek. Már majdnem kilenc óra volt mire ideértem és még csak 22 kilométernél jártam. Kattogtak az agytekervényeim, hogy merre és hogy is tovább, hogy meglegyen a havi 300. 
Téli Tubes
Panoráma semmi, így tényleg csak felugrottam és már szaladtam is tovább a kisebbik Tubesre. Egy srác pont akkor indult le a kilátóból, Én sem maradtam soká, mert sietnem kellett. 
Kis-Tubesen
Misinánál már fent voltak az első szánkózók, de a sípályánál még semmi élet nem volt. Úgy tudom, hogy a felvonó még ezen a hétvégén nem üzemelt. Dömörkaputól kikukkantottam a Flóra-pihenőhöz. 
Kitekintés Keletre
Jelzetlen utakon indultam le a kulcsosház felé. Egyszer csak meglátom Szabit, félmeztelen, egy szál rövidnadrágba futni. Én tetőtől talpig beöltözve, ő meg semmiben. Azt mondta csak két órát futnak ennyit ki lehet így bírni. :) Vándorsporttól a zöld négyzeten a város felett meg sem álltam egészen a Kardos úti kulcsosházig. Na jó az Ilonka-pihenőnél egy pillanatra. 27,85 km volt, már csak 1,5 km kellett. 
Kardos úti kulcsosház
Leszerpentineztem a Mecsekkapuig, majd tovább a Pálosokig. Innen egyenesen haza futhattam volna, de éreztem, hogy az még kevés lenne, ezért a Magaslati, Szőlő utcán át értem haza. A hát előtt megállva még mindig hiányzott 250 méter. Nem volt mit tenni, még egyszer oda-vissza végigfutottam az Ilona utcát. Így már meg lett az áhított napi és havi táv! 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...