2015. november 14., szombat

Vérkör

  Az előzményekről már írtam a Kinizsi Százas beszámolómban. Októberben már kinéztünk egy időpontot, de akkor közbeszólt az időjárás. A beígért eső és a sár miatt elhalasztottuk a próbatételt. Most vasárnap viszont nekivágtunk. A túra részleteiről a hivatalos honlapon, a verkor.hu-n bővebben olvashattok. A közel 77 kilométeres körtúrát gyalogosan, futva és kerékpárral is lehet teljesíteni. Mi a futást választottuk, ennek szintideje 12 óra. 
  Már jó ideje szedek magnézium és B6 vitamin (a 40-50 km utáni lábgörcseim miatt), most a túra előtt a napi adag dupláját, tripláját is beszedtem. Biztosra akartam menni. Ennek és a szombati savanyú káposztának az lett a következménye, hogy nem görcsölt be a lábam, de a majd 12 órás, szintidő kihasználós teljesítés alatt folyamatos hasgörcsökkel és emésztési zavarokkal küszködtem. Nem akarom részletezni a dolgokat, de nagyon megszenvedtem a Vérkört. Köszi fiúk, hogy megvártatok!
Vérkör oklevelem
  Nézzük akkor ezt a szép november eleji vasárnapot, hogy is történtek a dolgok! Állandó futótársaimmal Gáborral és Bázzal hajnali négyre beszéltük meg az indulást. Még este mindent összeszedtem, kikészítettem az asztalra és gondoltam, majd reggel bedobálom őket a hátizsákba. Éjszaka jól aludtam, csak a fél négyes ébresztőre keltem fel. Kényelmesen pakolásztam, mikor eszembe jutott, hogy ,ég nekem szendvicseket is kell gyártanom. Tíz perccel indulás előtt bele kellett húznom, hogy időben kész legyek. Természetesen nem sikerült, de Gáborék is késtek, így nem volt gond. Bebújtam a hokámba, felkaptam zsákomat és már lent is voltam a ház előtt. Becuccolás után már indultunk is le a hegyről a hatos felé. A főúton elhagytuk Pécsett és egészen Szekszárdig azon haladtunk, majd onnan Székesfehérvárt céloztuk be. Fehérvártól pedig Zámoly és Gánt érintésével keltünk át a Vértesen, hogy aztán megérkezzünk Oroszlányba. Menet közben Gábor adott egy SIM kártyát, amit "sikeresen" beleraktam a telefonomba. Gondoltam, az újabb okos telefonok, már a micro SIM kártyát fogadják, de mint kiderült nem! Victorinox csipesszel és fogpiszkálóval körülbelül fél órás művelet volt mire sikerült ki szabadítani a telefonból a kártyát. Aztán rendesen berakva sem működött a mobilnet, így maradt az egy telefonnal való kódbeolvasás. Első utunk Oroszlányban egy Agip benzinkút mellékhelyiségéhez vezetett. Itt már elkezdődtek problémáim. De ekkor még nem gondoltam, hogy ekkora lesz a baj. Ezután megtaláltuk a Sportcsarnok és az uszoda parkolóját. Szerintem bő negyed óra kellett míg mindannyian elkészültünk. Végül 7 óra 47 perckor sikerült elindulnunk.
Rajt!
Az uszodánál csekkoltunk be és indultunk el. Piros pöttyöket jól lehetett követni egészen a város határáig.
Három Vérkörös
Majd innen a piros és a sárga sáv jelzésre álltunk rá. Gáborék voltak akik a tájékozódásra figyeltek én pedig az archiválásra. Azaz fotóztam amíg tudtam és követtem őket. A Majkpusztai horgásztó mellett reggel már autóval egyszer lejöttünk. Most másik irányból, de ismét elmentünk a tó mellett.
Ködös tó
A ködös tó felett pedig a Celli Szűz Mária kápolna is feltűnt. Ezt mind utólag néztem meg, mert menet közben nem sok hely nevét jegyeztem meg. Átfutottunk az aszfaltúton rövid erdei szakasz után egy nagy szántóföldre jutottunk ki, ahonnan már látszottak Vértessomló házai és felette a Nagy-Somlyó tetején a nem is oly rég átadott kilátó.
Nagy-Somlyó felé
Vértessomlón is még a piros sáv jelzést követtük, tettünk egy félkört a településen, majd a temető felé elhagytuk azt.
Vértessomló falukép
Vértes Naturpark
Rövid emelkedő következett, de sajnos a Nagy-Somlyóhoz nem kellett felmenni. Így a kilátó most kimaradt! Mélyutakban, völgyekben folyamatosan emelkedtünk felfelé mígnem a Bödön-bükk oldaláig, majd onnan meredeken le egészen a egy erdészeti útig.
Őszi futás
Közel hét és fél kilométert jöttünk a piroson, de itt éles bal kanyart vettünk és a kék sávot követtük tovább. Meg-meg álltam, hogy a csodaszép őszi erdőt lefotózzam.
Vértesben a kék sávon
Pár száz méter után elértük a Szarvas-kúti pihenőt. Esőbeálló és padok voltak itt, de mi nem pihentünk, mentünk tovább. Főleg azért sem, mert csak csepegett a víz a forrásból.
Szarvas-kútnál
Egy mélyúton kapaszkodtunk felfelé, aminek a végétől nem messze egyszer csak megálltak Gáborék.
Fura jelzés a kéktúrán
Mikor odaértem akkor vettem csak észre, hogy a Rockenbauer Pál emlékfa előtt vártak be. A fába vésett portré körül tele volt a fa kitűzőkkel, jelvényekkel és kokárdákkal szögezve! Valaki még egy Bear Grylls fotót is kirakott.
Rockenbauer Pál emlékfa a Vértesben
A zöld és a kék sáv jelzés itt együttesen megy, de Vitányvár előtt mi a kéken keletre fordultunk. A vár életveszélyes, le van zárva és a turistaút is el van terelve. Így csak a fák közül látszottak az omladozó várfalak.
Vitányvár
Egy tábla szerint 2015 december 15.-ig lesz lezárva a vár. Az ösvény felvitt egy kis gerincre, majd a másik oldalán ismét beereszkedtünk egy völgybe. Ritkuló lombkoronájú Makk-erdőben suhantunk, majd kiértünk egy irtásra.
Suhanás a Vérkörön
Már itt sem voltam túl jól, de ekkor még csak a fotószüneteim miatt kellett várniuk a srácoknak. Egy pillanatra megálltam a Körtvélyesi erdei temetőnél is, aztán a kék keresztre váltottunk és tettünk egy kis kört az első ellenőrzőponthoz.
Körtvélyesi erdei temető
A jelzések egy kilátót is mutattak, amihez egy rövid kitérővel ki is szaladtam. Nem volt nagy kitérő, de azért öt-tíz perc biztos eltelt, míg megfordultam. A célban a szervezők mondták, hogy az új Csákányospusztai kilátónál jártam.
Csákányospusztai kilátó
Tatabánya és a Gerecse
A kilátás igazán pazar volt, a lábam alatt terült el Tatabánya és szemben a Gerecse. Miután visszatértem pár perc és meg is lett a csákányospusztai VK jelölés és a QR-kód.
1. pont
Gyors leolvasták az okostelefonokkal és már indultunk is tovább. A Mária-szakadékban kék sáv jelzésen sziklafalak alatt futottunk egészen a fába vájt Mária képig.
Mária-szakadék
Mária kép
Majd innen a már ismert úton az erdei temető mellett ismét elfutva zárult be a kis kitérőnk. Bal kéz felől egy kis tisztáson kápolnát és esőbeállót láttunk Körtvélyespusztánál.
Erdei kápolna
Magas kerítések közt értünk be egy telepített fenyvesbe. Gábor egy kidöntött galócára hívta fel a figyelmemet, akkor még emiatt is visszamentem pár lépést.
Párducgalóca (Amanita pantherina)
Pár órával később valószínű fényképezés nélkül tovább megyek! Macska-bükk elágazótól a piros sávra váltottunk, nem messze tőle egy fára írt felirat szerint 300 méterre jobbra innen vannak a Gráciák!
Gráciáknál!
Fel sem mertem hozni, hogy nézzük meg mik azok, pedig furdalt a kíváncsiság. Ez is egy szép kilátópont, kár hogy nem néztük meg. A piros sáv a Mária úttal közösen ment itt valószínű, ezért volt az ösvény szélén az erdőben egy kis kápolnaszerűség.
Mária úton
Következő elágazásban a tábla tanúsága szerint még 2,2 km a zöld sáv turistaúton az Új-osztás, ahol már várt ránk második csekkpontunk. Negyed óra múlva, 11 előtt 10 perccel meg is találtuk.
2. ponton
Amíg a Gáborék becsekkoltak és ettem egy fél snickers és belekezdtem egy szendvicsbe. Legalább fél órába telt míg a háromnegyedét leküzdöttem a torkomon, a végét már meg sem tudtam enni. Beraktam a hátizsákom hálós oldalzsebébe, ahonnan aztán menet közben eltűnt! Ez a szakasz volt a legrosszabb, gyönyörű környezetben futottunk, de én nem tudtam másra koncentrálni csak, hogy mindjárt összecsinálom magam.
Sárkánylyuk-völgy
Sokat mentünk lefelé a Sárkánylyuk-völgyben és ez az amúgy is görcsölő hasamnak csak még jobban betett. Nem is bírtam sokáig, mondtam a srácoknak, hogy nekem most könnyítenem kell magamon. De utána sem lett jobb, a Fáni-völgyben ismét meg kellett állnom.
Pazar környezet
Fáni-völgy
Végig a zöld sávot követtük, itt egy pár kilométeres aszfaltos rész is volt. Nagyon szép sziklák voltak a völgy felett, de egy-egy képre volt csak energiám. Vérteskozma mellett a műutak találkozásánál egy padon vártak meg Gáborék. A camelbakből folyamatosan ittam, itt egy twix-et is megettem még indulás előtt.
Visszatekintés
Hosszú monoton rész jött ezután. Egyfolytában azon törtem magam, hogy mitévő legyek. Éreztem, hogy nem vagyok jól és nem akartam, hogy miattam ne sikerüljön a srácoknak. De az is zavart, hogy odakerül a nevem mellé, hogy feladva. Arra gondoltam valahogy Csákvárig elmegyek aztán ott kiszállok vagy ha jobban leszek megyek velük tovább Gántig! A Meszes-völgyben a sárga sávra tértünk át és egészen Csákvárig ezt kellett követnünk.
Valahol a Vérkörön
Itt egy táblánál kissé megijedtem amikor még nem tudtam, hogy nem a zöld sávon kell tovább mennünk. Ugyanis a zöldön 15,5 km volt Csákvár ide, de a sárga sávon csak 6,1 km.
Bunker
Harckocsi beálló betonbunkert megkerültük, majd hamarosan megérkeztünk harmadik pontunkhoz. Közben azért itt is volt, hogy félreálltam egy percre! 34,7 km-nél jártunk még féltáv sem volt meg, időben még jól álltunk, 4 óra 45 perce voltunk úton.
3. pont jelölése
A pont utáni tisztáson lefotóztam a Csákvári Vadászkápolnát, majd sétáltam tovább míg Gáborék Qr-kódoztak.
Csákvári vadászkápolna
Kaptam két B-vitamint, majd pár perc múlva már a másodosztályú Csákvári focistadion mellett találtuk magunkat. A sárga jelzést követtük a városban is, egy nyomos kútnál mindannyian után töltöttük készleteinket.
Csákváron
Egy banán is lenyomtam, majd a központban egy kocsmában vettem egy kólát és elmentem WC-re. Itt is elment bő negyed óra, míg összeszedtem magam. Kérdezték a többiek mi legyen, kicsit jobban voltam és mondtam, hogy menjünk tovább. Sok időt vesztettünk itt, de Csákvárról kifelé ismét jobb lett a gyomrom és futottunk tovább. Az egyik szervező pont arra tekert és megmutatta az irányt. Mondta, hogy este várnak a célban. Reméltem én is ott leszek! Ez a szakasz volt a legrövidebb, mindössze 7,2 km. Arra gondoltam ha ez meg van akkor már a felén túl leszünk. Lassan hagytuk el a települést, sokáig kanyarogtunk míg végre elmaradtak a házak.
Szóló-kő előtt
A Szóló-kő oldalában található két bányaudvar között értünk fel egy szép tisztásra. Majd ismét bementünk az erdőbe és emelkedtünk tovább a Gém-hegy felé.
Gábor a bányák felett
Tisztások és kisebb erdőfoltok váltogatták egymást, mígnem megtaláltuk a Gém-hegyi Qr-kódot. 
4. pont
Ezután még egy darabig a zöld sávon, majd a zöld háromszögön futottunk Gánt irányába. Az egész futás legszebb része volt ez. Egy füves hatalmas fennsíkon sütkéreztünk a napon. Gém-tisztásnak nevezett részen már jobban voltam fotóztam is rendesen. Megtaláltam a Vérkör logóját, ezt a magányos fát a tisztáson!
Vérkör fája!
Amikor feltűnt alattunk Gánt akkor bementünk egy fenyőerdőbe, majd pillanatokon belül már lent is voltunk a faluban.
Gánt felett
A nyomos kút mellett elmentünk, mert láttuk, hogy nem messze van egy kocsmaszerűség. Valójában a Märy néni vendéglője volt. De a szükség nagy úr, így hát kószosan, büdösen bementünk. Amíg a srácok vettek inni, addig meglátogattam a mellékhelyiséget. Ettől ismét jobban lettem és pár perc szöszmötölés után már mehettünk is tovább.
Märy néni vendéglője
Kéktúra új bélyegzője is itt van a vendéglő ablakában. Jó hely mindenkinek ajánlom! Megkerültük a templomot és visszamentünk a kék sáv jelzéshez. Itt aztán mikor megláttuk a jeleket, annak rendje és módja szerint a kis kápolna után elfordultunk jobbra, átmentünk a villanypásztoron és nekiiramodtunk.
Itt mentünk el rossz felé!
Ekkor még nem sejtettük, hogy mekkora hibát vétettünk. Újult erővel én haladtam elől! Többiek mondták, hogy jó sokáig csak a kéken kell menjek, majd balra lesz a kék kereszt. Lovardát elhagytuk és egy nagy szántóföld oldalában haladtunk, majd beértünk egy erdőbe és azon szaladtunk.
Gánt után a kéken
De sehogy sem akart jönni az a kék kereszt. Már rég kellett volna, hogy legyen, de gondoltuk nem baj, mert végül ugyanoda lyukadunk ki a zöld sávhoz. Aztán jött a fekete leves, nem a zöldhöz, hanem a kék négyzethez értünk ki. Ekkor jó pár perc keresgélés után jöttünk rá, hogy hol is vagyunk!
Útbaigazító tábla
Már Gántnál rossz felé fordultunk a kéken és így messze elkerültük az 5-ös pontot. A Pap-völgyön jöttünk egészen a Mindszentpusztai turistaházig. 15:20 volt ekkor, még a pont kihagyása is felmerült bennünk. Aztán erőt vettünk magunkon és azon az úton, amin errefelé kellett volna jönnünk visszafutottunk a pontig. Kék négyzeten Szentgyörgyvárig, majd onnan a zöld sávon felfelé a VK feliratig.
5. pont
Ez nagyon nem eset jól, sok volt az emelkedő is és ekkor már a szintidőn belüli teljesítés is veszélybe került. Kb 3/4-ed óra volt mire megtaláltuk a pontot. 52,1 km helyett 55 km felett jártunk és a beolvasás után az eddigi tempó alapján tíz perccel szintidőn kívüli beérést jósolt a weboldal. Visszafelé már ismerős volt az út és lejtett! A srácok be is indultak, alig tudtam őket követni. A turistaház után ismét ráálltunk a kék sávra, de most a helyes irányba. Utólag az itinert olvasva egyértelműen le van írva, hogy merre kellett volna mennünk, de ott ismeretlen terepen nagyon könnyen benézi az ember. Talán ha valaki készül a vérkörre és olvassa a blogot, akkor nem fogja elhibázni. Még jó fél óránk volt sötétedésig és ezt ki is akartuk használni. A kék sáv jól volt jelölve és a fűtött minket e becsvágy hogy időbe beérjünk ezért nyomtuk ahogy bírtuk. Innentől az útvonal leírásáról már nem sokat tudok írni, mert csak követtük a fákon a jelzéseket és nem volt idő fényképezgetni. Illetve hamarosan már félhomályban botorkáltunk. A Csáki várrom előtt a terv útra leérve már nem volt mit tenni elő kellett venni hátizsákjainkból a fejlámpákat. Egy almát is bekaptam itt menet közben. Kacskaringóztunk jobbra-balra, lefelé-felfelé mígnem elértük a Csákvár és Oroszlány közti aszfaltozott utat. Hosszú sötét emelkedő következet, jókora szinttel. Sötétben a völgyben, bedőlt fákat kerülgetve erős tempóban sétáltunk. Futni a sötét miatt és a fáradtság miatt is csak lefelé vagy szintben bírtunk. Esni szerencsére egyikőnk sem esett, de az avar alatti jókora fadarabokba és kövekbe belerúgva meg-meg fájdult a lábunk. Valahol itt sötétben még egyszer megálltam az út szélén, de innen már a célig kitartottam. Várgesztes előtt a kék sávról élesen balra fordultunk a sárga sáv turistajelzésre és 200 méter után meg is érkeztünk az utolsó előtti csekkpontra.
6. pont
Báz simán leolvasta a kódot, de Gábornak mindig a 4-es pont jött be. Már csináltunk egy fényképet is, hogy bizonyítsuk itt jártunk, amikor sokadik próbálkozásra végre sikerült. 18:25 volt mire sikerült a regisztráció, volt még 1 óra 22 percünk a maradék 8,3 km-re. Útközben mondtam a srácoknak, hogy juttassák eszembe a Vérkört, ha legközelebb 40-50 kilométer feletti futásokat találok ki. Most egy héttel a Vérkör után természetesen már máshogy látom a dolgokat! :) Nagyon rosszul voltam napközben, de itt annyira fűtött a teljesítési vágy, hogy előre álltam és én diktáltam az "iramot".  Ezen a részen nagyon minimális 48 méter szintkülönbség volt és Oroszlányig végig csak a sárga sávokat kellett keresni a fán. A jelzések jól követhetőek voltak és csak úgy röpültünk a cél felé. Egyszer egy őz pár méterrel előttem húzott ár keresztbe az ösvényen. A Bányászati Múzeumnál átmentünk a főúton és mikor megkérdeztem mennyi az idő, Gábor azt mondta, hogy még negyven percünk van a szintidőig. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy meglesz a Vérkör. Annyira, hogy Majkpuszta után már majdnem végig sétáltunk a városban. A sportcsarnok és az uszoda parkolójában már vártak a szervezők.
A célban
19 óra 29 perc volt mikorra beértünk a célba, 11 óra 42 perccel indulásunk urán. Az utolsó 8,3 km 1 óra 3 perc volt, úgy hogy szerintem a végén vagy 2 kilométert sétáltunk, mert már biztos volt, hogy időben beérünk. A kis kitérőnkkel 79,6 kilométer lett a táv a szintről nincsenek pontos adataim, mert a My Tracks elég hihetetlen 3000-es adatot írt ki. Gábor telefonja 2000 métert számolt, ami közelebb lehet a valósághoz. Fényképezkedés, beszélgetés a szervezőkkel (élményekről, nehézségekről ...), majd megkönnyebbülés a sportcsarnok WC-jében.
A CSAPAT!
Megkaptuk kitűzőinket, érmünket (mindenki amit választott), majd elbúcsúztunk, átvedlettünk és elindultunk haza. Az autóban egy sörrel ünnepeltük a Vérkört, természetesen a sofőr alkoholmentessel. Az utazás eseménytelen volt egészen Cecéig. Ahol is este 10 óra után, nulla forgalom mellett egy ügybuzgó fakabát meg nem állított minket. Balra kanyarodó sávban a stop táblánál nem álltunk meg csak lassítottunk ők pedig ezt kifigyelték. Természetesen a büntetés jogos, csak ezzel elrontották az addigi jó hangulatunkat. Bár vicces volt amikor odahívták Gábort és mutogatták neki a táblát. Mondták neki, hogy ha itt lehajol akkor látszik a tábla. Gábor hajlongani már nem igen bírt, ezért inkább elköszönt. Futás közben jól bírta a lábam, nem görcsölt, de Bonyhádon mikor kiszálltam a kocsiból a jobb combomba beleállt a görcs. Feszítettem, masszíroztam aztán vissza tudtam ülni.
  Még egyszer és nem utoljára köszi a türelmet és a támogatást fiúk! Tanultam a hibáimból legközelebb jobban odafigyelek mit eszek, remélem hamarosan újra kitalálunk valami hasonlót és akkor jobban teljesítek! Szerintem egy jó másfél óra bennünk maradt, ha jól vagyok és nem kavarunk el akkor közel 10 óra alatt meg tudtuk volna csinálni, de majd "legközelebb"! Az útvonal nagyon jó, a szervezés profi és a Vértes gyönyörű! Mindenki menjen és próbálja ki magát, a Vérkörben nem fog csalódni! A futás adatai a verkor.hu-n.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...