2015. február 27., péntek

Rövid február végi kör a Mecsekben

  Már régen voltam egyedül a Mecsekben, ezért elterveztem, hogy ma reggel megyek egy kört. Szétnézek mi a helyzet virág fronton. Talán az izgatottság miatt négykor kipattant a szemem és már nem tudtam visszaaludni. De nem akartam sokat sötétben menni, ezért elmolyoltam még otthon és csak fél hatkor indultam neki. Tettyéig elég volt a közvilágítás, de az erdőben már fel kapcsoltam a lámpámat. Kedden voltam a Mecsek maratonosokkal futni, akkor még fent bőven volt hó, kíváncsi voltam mi maradt belőle! Azt kell mondjam nem sok! Valahol nem is baj így február végén. Mondom én amatőr természetbúvár. Vágyom már nagyon a tavaszra és a tavaszi virágokra. 
Hóvirág születés

2015. február 26., csütörtök

Gyors kiruccanás a Zselicbe

  Tegnap reggel ki kellett ugranom Ibafára, ezért bár nagyon kevés időm volt, de szétnéztem a környéken mi a helyzet virágok terén. Korán ébresztettem, a gyerekeket, már negyed nyolckor úton voltunk az iskolába óvodába. A reggeli dugóban csak araszolva tudtam elhagyni a várost, még tankolni is meg kellett állnom. Háromnegyed óra volt az út Ibafára. Elintéztem a dolgomat, majd még kicsit fényképezgettem a csendes faluban. Pont a Pipamúzeumot fotóztam, amikor egy kedves hölgy leszólított, hogy meg akarom-e nézni a kiállítást? Sajnos erre most nem volt időm, mert tízre vissza kellett érnem Pécsre a munkahelyemre. 
Ibafai pipamúzeum

Szerda esti félmaraton

  Szerda esti korházkör Gáborékkal, ezúttal rádupláztunk. Így összesen meg lett a félmaraton, meg egy kicsi! Az első körben még hárman voltunk, aztán a másodikban már csak ketten maradtunk. Teljes menetidő két óra hat perc, amiben volt pár perc séta és beszélgetés. Szerintem bőven két óra alatt meg volt a félmaraton. Tudom ez sokaknak nem egy nagy eredmény, de nekem ez bőven jó. Most márciusban lesz pontosan három éve, hogy elkezdtem futni! Kétszer már negyven kilométer felett is mentem és ha minden jól alakul akkor idén még pár hosszabb is fog jönni. Most mentem aludni, mert hamarosan indul a nap! :)

2015. február 25., szerda

Ziller-völgyi Alpok: 5. Friesenbergsee és a Petersköpfl

    Reggel mikor felkeltünk már ment a tanakodás, hogy legyen most tovább! Éjjel leesett hó miatt az Olpererhütténél még nem volt gond. Pár cm volt csak, de 3000 méter felett 20-30 cm friss hó esett le. Emiatt a pénteki csúcstámadás erősen kérdésessé vált. 
Olpererhütte, 2389 méter

2015. február 24., kedd

Ködös, tavaszias kedd hajnali futás

  Ma hajnalban Cilivel és Barnával hármasban tettük meg a szokásos keddi fejlámpás kört a Mecsekben. Remete-rétnél már lekapcsoltuk a lámpákat. Hat felé már világosodik. Lent sár, fent hó illetve fent is sár. Volt egy két rész ahol nagy volt a dagonya, de azért összességében még nem olyan vészes a helyzet. Tettye-Dömörkapu között már csak elvétve maradt a hóból, a felett viszont főleg a magasabb részeken még van bőven. Misina-Tubes között is olvad, de még mindig van 10-20 cm. A sípályán szintúgy. Viszont a Hóvirág-völgyben már itt a tavasz! Illatos hunyorok mellett újra előbújtak a hóvirágok és medvehagyma illata lengi be az erdőt! Sok-sok kis hajtás tör utat magának, egyenlőre még csak pár centisek, de pár hét és a fehér hó helyét zöld medvehagyma veszi át. Fejlámpa fénye mellett nem is vettem észre, de az illat után már egyértelmű volt.
Idei első medvehagyma

2015. február 22., vasárnap

Tisza-parti futás

    Vasárnap reggel ötkor ébresztet a telefonom, kinyomtam gondoltam még szundizok egy percet, aztán háromnegyed hatkor sikerült kipattannom az ágyból. WC, öltözés és negyed hatkor indulás. Nyílegyenesen le a Pollack Mihály utcán a Tisza-partra, majd aztán jobbra kanyarodtam és a Tisza mellett indultam el. Innentől két órán át nem távolodtam el a folyó száz méteres körzetétől.
Tiszainokai rév lejárata

2015. február 21., szombat

Tarka sáfrány

  Úgy alakult, hogy a hétvégét Tiszakécskén töltjük, így kapóra jött hogy meglátogassam a Szedresi tarkasáfrányost! 
Tarka sáfrányok
Még mielőtt elindultunk volna az iskola és az óvoda után felmentünk a Tv-torony alá egy utolsót szánkózni. Lehet mire visszajövünk már nem lesz rá lehetőségünk. A sípálya felé vezető sárga turistajelzés mente nagyon jó terep, jó a lejtése és az északi fekvésnek a hó is sokáig megmarad. Sokan csúsztak itt és már jól ki lett taposva az út! Nagy élmény volt, Gáborék is fel jöttek és a négy gyerkőc jól elszórakoztatta egymást. Sajnos nem volt sok időnk, mert még estére Tiszakécskére kellett érnünk, ezért két óra után elbúcsúztunk. Hazamentünk, összecsomagoltunk és már fél négy volt mikor elindultunk.
Szánkópályánk
A hatos főúton Szekszárd után kell lekanyarodni Székesfehérvár felé és körülbelül öt-hat kilométer körül kell leparkolni. Egy nemzeti parkos tábla is jelzi a területet. A táblától pár perc sétával könnyedén megközelíthető a Szedresi tarkasáfrányos.  Tavaly már kétszer voltam itt, de igazán jó képet nem tudtam akkor készíteni a virágról, ezért megpróbáltam most is.
Szedresi tarkasáfrányos
A kora tavasszal nyíló apró termetű növényke már bontja szirmait. 1982 óta védett hazánkban, eszmei értéke 10 000.- Ft. Azonosító jele fehér szirmokon végigfutó hosszanti három ibolyakék csík. Egyedszámáról olvastam az interneten, szerintem tavaly és idén is nagyon kevés volt. Legalábbis a leírások alapján többet vártam, de nem volt olyan tömeges. Azért volt már, oda is kellett figyelnem hová lépek nehogy rátapossak egy-két tő virágra. 
Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)
Olyan képeket szerettem volna csinálni, ahogy szépen ki vannak nyílva a szirmok, de ilyeneket alig találtam. Így jövőre is meg kell látogassam a területet. Vagy még idén?! Azért készült pár kép, szerencsére még naplemente előtt odaértünk. Lehet pont a késői érkezés miatt nem nyíltak a szirmok, de az is lehet, hogy a február közepe még túl korai inkább március elején kellene ide érnem. Akkor az egyedszám is nagyobb lehet? 
Tarka sáfrány

2015. február 18., szerda

Szerda esti futás

  Idén eddig minden futás után született egy bejegyzés, ezért a ma esti sem maradhat ki. Hatkor végeztem, hazajöttem, gyors vacsora, fürdés, majd irány az ágy. Damján könnyen elaludt, Milda még olvasgatott mikor indulnom kellett, mert már csak tíz perc volt a találkáig. Nyolckor találkoztunk az Ágoston téren, ezért csak gyorsan magamra kaptam a ruháimat, cipőmet, majd beindítottam a nanot és már szaladtam is lefelé a Szőlő utcában. Még nem voltak ott a többiek, eléjük mentem. A szokásos kört mentünk, a szokásos témákkal! Futócipők és a versenyek, teljesítménytúrák! Útközben találkoztunk Ábrissal, ő is becsatlakozott hozzánk, jól kifaggattam a versenyekről, főleg az UTMB-ről. Már kétszer megcsinálta és idén is besorsolták! Egy óra hét perc lett a teljes kör, két rövid megállóval. Lassan jövök kifelé a betegségből, úgy érzem nem ment el az erőm, héten még kétszer szeretnék kimenni futni, jó lenne a hétvégén egy hosszabbat is menni. 120 kilométernél van a hónap, szeretném ha 200 most is összejönne! 

Mohácsi busójárás

  Már több mint tíz éve Pécsen élek, de még nem voltam a Mohácson, régebben a Szeged-Pécs autóbuszjárat mindig csak a buszvégállomásig ment be és csak addig ismertem a várost. Tegnap sikerült jobban megismerni és mondhatom megér a belváros és a Duna-part egy kirándulást. A Busójárásról is mindig úgy gondoltam, hogy én oda nem megyek a tömegbe.
Mohácsi busó
Most a kislányom osztálya révén húshagyókedden ellátogattunk Mohácsra. Szerencsére az osztályfőnöke és egyik osztálytársának apukája jól értesült és tájékozott volt. Ezért mentünk kedden, mert ekkor nincs olyan nagy tömeg mint hétvégén és ugyanúgy felvonulnak a busók emellett sötétedéskor nagy máglyagyújtás keretében elégetik a tél koporsóját.
Busómaszk
2009 óta a mohácsi busójárás az UNESCO szellemi örökség listájának a része, 2012 óta pedig Hungarikum! A wikipedia így fogalmaz, hogy "a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi alakoskodása." A farsangi időszak végének és a télnek az élbúcsúztatását, a nagyböjt kezdetét jelző népszokás.
Busók a főtéren
  Három őrára értünk ki Mohácsra, a Szepessy-téren parkoltunk. a szomszédos Koló-térről indult a felvonulás.
Lovaskocsis busók
Mire odasétáltunk már elindultak a szekerekkel és mindenféle járgányokkal felszerelt busók. Itt először, de nem utoljára  átverekedtük magunkat felvonulókon, hogy megelőzzük őket és egy rövidebb úton a főtérre menjünk.
Busóudvar
A kis utcákban jobbra-balra cikázva a Busóudvart megkerülve értük el Mohács főterét a Széchenyi-teret. Itt már jókora tömeg fogadott, el sem tudom képzelni mi lehetett itt hétvégén mikor sokan vannak. Itt kellett másodjára átmenni a felvonuló busók között, hogy a térre bejussunk. Ez már nehezebb volt, de sikerült!
Városháza előtt
A téren kirakodóvásár és a már beérkezett busók és járgányai mellett egy nagy máglyarakás fogadott. Folyamatosan jöttek mentek a busó ruhába és maszkba öltözött férfiak ("A busó fűzfából  faragott maszkot viselő alak. A neves népművésze által faragott maszkok egyedi kivitelűek. A busó jellegzetes ruházata a bocskor, a csizma, a fehér vászongatya, a bundájával kifordított birkabőr derékban kötéllel vagy lánccal összekötve, amelyre egy, vagy több kolomp van felaggatva, valamint a vállon viselt tarisznya." forrás: hu.wikipedia.org) és sokac népviseletbe öltözött, álarccal eltakart arcú hölgyek.
Malkocs bej Dzsámi
Kicsit nézelődtünk a téren, felmentünk a Malkocs bej Dzsámi lépcsőire, majd a tér sarkában álló épületbe mentünk be melegedni. Ezt követően a Duna-partot vettük célba. A Szabadság utcán mentünk két monumentális szobrot is láttunk. 
Szentháromság tér
Az első a Szentháromság tér ékessége, a másik pedig már a Duna part előtti Millenniumi emlékmű.
Millenniumi emlékmű
Lementünk egészen a kompig, pár képet itt is készíttettem, jöttek-mentek a busók és a komp is pont indult a túlpartra.
Mohácsi komp
Visszasétáltunk a főtér melletti játszótérre, a gyerekek jól kitombolták magukat, majd még mielőtt meg gyújtották a máglyát ismét bementünk a melegedőbe. Fél hat előtt kezdődött a rituálé.
A koporsó
Először pár busó felvitte a koporsót a venyigék tetejére kiépített állványra. A fekete koporsón ez a felirat volt:
"Megszületett, virágzott
eltemettük, kimászott
2015"
Nagyon jó volt a hangulat, a hangszórókból szolt a délszláv zene, a népviseletbe öltözött helyiek körtáncokat jártak. Mindenki izgatottan várta, hogy meggyújtsák a nagy rakás fát és legyen végre vége a télnek.
Mohácsi télbúcsúztatás
Hamarosan erre is sor került és pillanatok alatt több méter magas lánggal éget a tűz. Hat felé elbúcsúztunk a busóktól, a főtértől és elindultunk autóinkhoz vissza a Víztorony melletti térre. Kissé átfagytunk a nap végére, de nagy élményekkel telve tértünk haza Pécsre. Máskor is visszatérünk, akár busójárás idején is! Innen is köszönöm ezt a szép délutánt!
Itt a tél vége!?

2015. február 17., kedd

Hajnali futás, majd egy kis virágles

  Ma hajnalban mentünk egy szokásos kört a Mecsekben. A városban már szó szerint tavasz van (lentebbi képek a bizonyítékok), de odafent még tartja magát a tél! Csípős hideg fogadott reggel, tegnap napközben már közel tíz fok volt, de éjjel megint fagyott. A Dömörkapuig alig van hó, az is le van taposva és csúszik, onnan viszont még van rendesen. Két nagyon gázos szakasz volt, legalábbis nekem, az egyik a Kis-rét felett, itt az volt a gond, hogy egy sávban letaposva a hó, az csúszik és folyamatosan összekocogtattam a bokámat vagy belecsúsztam a 20-30 cm-es hóba. A Lapis Remete-rét között pedig tükörjég volt lefelé jókat csúszkáltam. A Tubes alatt meg már járható a piros háromszög, de még nem az igazi, jól el is estem. Ki is bicsaklott a bokám. Öten voltunk végig a sor végén kullogtam, de legalább húztak a többiek és nem gyalogoltam bele. Háromnegyed hétre értem haza, gyors zuhany, majd készülődés az iskolába.
  Az iskola után és a munkahely előtt volt pár percem és kilátogattam a Botanikus kertbe. A lenti képeken látszik, hogy most már tényleg temetjük a telet. Délután pedig megyünk Mohácsra, reményeim szerint sok-sok busós képpel a tarsolyomban térek haza! Este vagy holnap bejegyzés a kirándulásról!
Tömegesen nyílnak a téltemetők!

2015. február 15., vasárnap

Vasárnapi séta a családdal, majd futás egyedül

  Kedden voltam utoljára futni, szerdán nagyon rosszul voltam (láz, köhögés, orrfolyás...) de azóta sokat javult az állapotom, ma már nem bírtam magammal és kimentem futni egyet. De nem reggel hanem késő délután. Így volt időnk egy kis sétára a családdal. Először meg akartam mutatni a gyerekeknek a téltemetőket a botanikus kertben. De sajnos a portás nem engedett be, vasárnap zárva a kert és a futópálya is. Pedig jó lett volna meglesni őket verőfényes napsütésben. A sikertelen próba után felmentünk a Dömörkapuhoz és onnan kisétáltunk a Flóra-pihenőhöz. 
Merengés a távolba!
Hol is van a Zengő?
A gyerekek távcsövekkel, plüssállatokkal én meg enni és innivalóval felszerelkezve keltünk útra. A kilátóba a jeges lépcsőn nehéz volt a fel és lejutás. Sajnos a panoráma nagyon rossz volt. A város házait is alig lehetett látni, a Zengőre, Hármas-hegyre esélyünk sem volt. 
Spongya Bob a kilátóban!
De jobban zavart a sok szemét a környéken és a széttört üvegek a kilátóban, nem is értem kik azok aki azért mennek a természetbe, hogy ott szemeteljenek, vandálkodjanak! :-( Két esőbeálló szerű pad és asztal is van itt, az egyiknél megettük a kis elemózsiánkat, a szemetünket, pedig becsomagoltam és beraktam a hátizsákomba, hogy aztán lecipeljem a hegyről és otthon dobjam ki a kukába! A gyerekek hógolyóztak, befeküdtek a hóba, jól érezték magukat. A rövid séta után lementünk a Tettye játszóra, hogy a maradék energiájukat is kitombolják. Hintázás, mászókázás ... után késő délután volt már mikor hazaértünk.
Tettye játszótér
  Fél öt előtt pár perccel indultam egy rövid körre. Nem akartam sokat menni, mert azért még nem vagyok a toppon. Aszfalton felfutottam a Mecsek-kapuig, majd onnan a sárga háromszögön végig-végig a Tv-toronyig. Még naplemente előtt fel akarta érni a Kis-Tubesi kilátóba, ezért kapkodom kellett a lábam. A turistautakat a hétvégi kirándulók, szánkózók teljesen lejárták, jól tapadt a hó, remekül lehetett rajta futni. Kicsit olvadt volt a teteje, nem fagyott a cipőm a súlyom alatt benyomta annyira a havat, hogy nem csúszkáltam. Körülbelül negyven perc volt mire felértem a kilátóba. Páran még sétáltak odafent, a Kis-Tubesnél is volt egy három fős csapat! A Jakab-hegy felett lassan lenyugodni készült a Nap.
Naplemente
Kis-Tubes a naplemente fényeivel
Csináltam jó pár felvételt, de teljesen nem vártam meg míg lebukik, mert fejlámpát nem hoztam magammal, így még teljes sötétség előtt le akartam érni. Lefelé a Tv-toronytól a sárgán mentem a Dömörkapu felé. A sípálya már bezárt, de még mindig látszott milyen jó a hó a pályán. 
Pécsi sípálya
A szánkózók, síelők a sárgát is jól kijárták, lehet a napokban még fel kellene menni a gyerekekkel kihasználni ezt a jó időt! Csak iskola, óvoda és munkahely mellett hétköznap nem könnyű megtalálni a legjobb időpontot! Dömörkaputól a Tettyéig, csak a Balázs-pihenőnél álltam le, hogy szürkületben fotózzak párat, aztán onnan már csak egy kilométer volt vissza és haza is értem.
"Kékóra" a Tettye felett
Pont tíz kilométeres lett a kör, egy óra húsz perc alatt értem vissza. Egy órát szerettem volna futni, a fotózgatás miatt húsz percet csúsztam. 

2015. február 14., szombat

Ziller-völgyi Alpok: 4. Greizer hüttéből az Olpererhüttébe

  Tavaly nyári Zillertal túra beszámoló folytatása következik, de még mielőtt belekezdenék belinkelem ide az előzményeket, hátha valaki nem olvasta volna: 1. nap a megérkezés, 2. nap a dél-tiroli kalamajka, 3. nap a Gigalitz.
  Ébredés, pakolás, reggeli, után megnéztem az Árnikákat, majd még pár kép a Gerizer hütte teraszáról és már indultunk is lefelé a völgybe. Az egész völgyet összefüggő köd borította csak kb. 2000 méter felett volt tiszta az idő. Így legalább el tudtunk búcsúzni a hegyektől. Ahová még majd vissza kell jönni (Schwarzenstein, Grosser Löffler) és amit már láttunk (Gigalitz).
Greizer hütte, 2227 m

2015. február 12., csütörtök

Téltemető

 Tegnap nagyon rosszul voltam, így a szerda esti és a csütörtök hajnali futást is kihagytam. Ma reggelre már jobban voltam, futni ugyan még nem mentem, de a Botanikus kertbe beugrottam egy rövid időre.
Téltemető (Eranthis hyemalis)
 Lassan elolvad a hó, de a téltemetők még azt sem várják meg. A hó alól is képesek kibújni. Januári helyzethez képest sokkal több a virág. Lassan tömegessé válik. A felújítási munkákat is túlélik olybá tűnik! A gyalogos sétányokat takarják le valamilyen fóliával és szórnak rá kavicsokat. 
Felújítási munkák a PTE Botanikus kertben
A hóvirág már megerősödött Kitaibel Pál szobra mellett. Pár héten belül még visszanézek napközben, jó lenne végre olyan fotókat csinálnom amikor a téltemetők szirmai nem csukodnak be! Az időkép és a köpönyeg előrejelzései alapján is úgy tűnik vége a télnek. Hétvégén Mohácson a busók is elűzik a telet!
Téltemetők

2015. február 11., szerda

Lasting BS27 kompressziós zokni teszt

  A múltkori Hoka tesztből felindulva ismét egy hasonló bejegyzéssel jelentkezem. Arra gondoltam, hogy azokról a termékekről fogok hasonló stílusban írni, amiket szeretek, amiket a mindennapokban használok. Sok esetben a munkahelyem révén előnyben vagyok egyes cuccok beszerzése terén. Ennek ellenére ezek a posztok nem szponzorált cikkek, de mit csináljak ha ezeket használom és ezek beváltak. Nem is szaporítom a szót vágjunk is bele!
  
Lasting BS27 (Forrás: www.nomadsport.eu)

2015. február 10., kedd

Hóolvadás előtt a Mecseken

  Ma hajnalban mint kedden mindig terepfutás a Mecsekben! Hétfő délutáni, esti hó csak minimálisan növelte a hétvégi mennyiséget. Arra volt jó, hogy eltakarja a letaposott ösvényt! Szerencsére egyáltalán nem okozott gondot, mondjuk felfelé menet azért megküzdöttünk a 20-30 néhol 40 centis hóval, de felfelé még nem csúszkáltam. Lefelé a Mandulástól már nagyon! Négyen voltunk, plusz a Banán. A szokásos kört akartuk menni, de aztán módosítottunk rajta, de ne szaladjunk ennyire előre. Tettye-Dömörkapu között simán haladtunk, majd a körforgalom felett is jó volt a hó. Hajnalban már eső esett és a hőmérséklet sem volt nulla alatt, úgyhogy kezdett olvadni a hó, ekkor jól tapad, felfelé jól is mentünk. Bár sokat én mentem elől, lehet lassú voltam, de a többiek nem vágtak elém, az én tempómban jöttek utánam. A sípályán átgázoltunk, itt azért még volt hó rendesen. A szokásos útvonalon értünk fel a parkolóba, majd ott meg sem álltunk futottunk tovább a Tubesek felé. Itt már csak egy vékony sávban volt kitaposva a turistaút, sokszor szenvedtem is, mert a sáv széleiről le-le csúsztam a mély hóba. A kilátó alatt ismét, mint oly sokszor nagy köd fogadott. Egy kis egészségügyi szünet után a piros háromszögön szerettünk volna lemenni, de nem sokáig jutottunk. A térdig érő hóban nem igazán lehetett futni, a köd és a sötétség miatt a jelzéseket is alig találtuk. Rengetegszer lementünk már itt mindannyian, mégis úgy döntöttünk, hogy kimegyünk jobbra és a sárgán, a dózerúton könnyebb lesz lejutnunk a Lapisig. Itt már tudtunk tájékozódni és haladni is lehetett. A Lapistól elindultunk a Remete-rét felé a zöld kereszten, de hasonló állapotok fogadtak, mint a Tubes alatt a piros háromszögön. Alig járható mély hóban csak szenvedés lett volna lemenni, nem mellesleg Banán ki sem látszódott a hóból! Megbeszéltük, hogy jobb lesz mindannyiunknak ha lemegyünk a Bányász úton a Mandulásba és most egy rövidített körrel is beérjük. A Bányász út, amúgy is egy jól futható ösvény, de most ez hatványozottan igaz volt. Egy sávban ki volt járva (lehet még a szombati nyomaink) de egy cseppet sem csúszott, öt perc alatti kilométerrel szaladtunk lefelé. Pillanatok alatt lent voltunk a lapisi műútnál, a Mandulásban meg ugyanilyen tempósan futottunk tovább. Mandulás játszó körül kezdtem el csúszkálni, itt már kevesebb volt a hó és az alatt sár volt, amin a tükörre kopott cipőm már nem tudott megkapaszkodni. Esés nélkül megúsztam. Fél hétre, másfél óra alatt zárult be a kör és értünk vissza a Tettyére. Kb. 12 kilométeres lett végül így a ma hajnali futásunk! Mire ezeket a sorokat írom a városban már alig van hó, fent még biztos tartja magát, de az időjósok szerint folyamatosan melegszik az idő és a hétvégén már 8-9 fok is lehet, csapadék pedig nem várható! Lehet mire legközelebb feljutok a Mecsekre már hó helyett sarat fogok dagasztani! Meglátjuk!

2015. február 8., vasárnap

Havas Tettye-Tubes kör

  Kedd este megbeszéltük a Gáborokkal, hogy szombat reggel megyünk egy kört a Mecsekben. A péntek napközben lehullott hó megbénította a várost, de minket nem tudott eltántorítani. Péntek este körtelefon, szombat hétkor a Tettyén! 
Ébredezik a város

2015. február 5., csütörtök

Barátkozó szikla a Havihegyen

  Mielőtt rátérnék a lényegre pár mondat a csütörtök hajnali fejlámpás futásról. Ma is öten voltunk és immár nemzetközivé vált a Mecsek maratonos futás. Egy német srác is velünk tartott, elég bátor volt, fejlámpa nélkül jött velünk. De kisegítettük világítottunk neki! A tempó erős volt, vagy lehet a keddi két futás tett be, de nehezen tudtam velük tartani a lépést. A Dömörkaputól felfelé még mindig jó a helyzet, legalábbis a havat illetően. Ha minden igaz ma és holnap még utánpótlás is érkezik. Vasárnap síverseny lesz a pécsi sípályán. Fent a Tubesen már köd fogadott, a városból már a Tv-torony sem látszik, úgyhogy közeledik a zimankó! Másfél óra alatt visszaértünk a Tettyére, még így hogy alig bírtam. Húztak a többiek! Innen még nem hazafelé vettem az irányt, hanem a Havihegyre.
   Akkor térjünk a lényegre, még tavaly egy újságcikk révén bukkantam rá a http://kovacsmuhely.blog.hu/-ra. Az oldalon böngészve találtam egy nagyon érdekes cikket a havihegyi barátkozó-szikláról. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de átsiklottam rajta és nem kerestem meg. A minap mikor arra jártam újra eszembe jutott, de akkor még hiába kerestem. Aztán este hazamentem és újra elolvastam a blogot, így ma reggel már könnyen megtaláltam a havihegyi sziklába vájt kőarcot.
A havihegyi "barátkozó"
   Két részes olvasmányt mindenkinek csak ajánlom, nagyon érdekes iromány. Jókor volt, jó helyen a szerző és nagyon nagy szerencséje is volt, hogy sikerült neki felkutatnia a Barátkozó rejtélyét. Röviden összefoglalom, 1959-ben egy fiatal pécsi srác kezdte el kifaragni az arcot. Egy év kemény munka után készült el a mű. Később az élet őt messzi vidékre sodorta, a kőarc története pedig a pécsi városi legendák bűvkörébe került. Sokan sokféleképpen magyarázták a keletkezését, mígnem 2014-ben a blog szerzője révén lehullott a lepel a rejtélyről. Ha valaki bővebben kíváncsi rá akkor itt olvashatja el a teljes cikk első részét http://kovacsmuhely.blog.hu/2014/02/02/a_titokzatos_koarc és a nagyon érdekes második részét  http://kovacsmuhely.blog.hu/2014/02/04/a_titokzatos_koarc_a_havihegyi_baratkozo-szikla_tortenete_2_resz. A nyugatra néző alkotás mellett évekig elmentem, rendszeresen heti többször járok arra és mégsem vettem észre, de ha egy kicsit is odafigyel az ember valóban észrevehető! Persze könnyebb ha már tudjuk, hogy hol kell keresni! Az alábbi kép segítségével bárki könnyen megtalálja és megcsodálhatja az idén 55 éves alkotást! Ha ránagyítotok a képre akkor látható a sziklába vájt kőarc.
A havihegyi sziklába vájt kőarc

2015. február 3., kedd

Éjjel a Havihegyen

  A szerda esti futást most előre hoztuk keddre. Így a reggeli terepfutás után ma este még mentem egyet a városban is a fiúkkal. A hajnali futást még éreztem a lábamban, de azért annyira nem hogy emiatt otthon maradjak. A Damján gyorsan elaludt az esti mese után, a Milda még forgolódott, de ő már nagy lány és őt magára hagytam, mert indulhatnékom volt. Fél kilenckor találkoztunk az Ágoston téren, aztán a szokásos Kórházkörünket futottuk. Végig hat alatti tempót diktáltunk, de sokszor inkább az öt félhez közelítettünk. Mikor visszaértünk, elbúcsúztam a srácoktól és még felmentem a Havihegyre. A múlt héten a Tettye-téren fotózgattam éjjel, gondoltam most a kápolna és a sziklák körül készítek pár éjszakai felvételt. Ezek közül választottam ki most négyet!
Havihegyi szikláktól a Tettye-tér
Kilátás szögesdróttal!
Megbújó Havihegyi kápolna
Havihegyi kápolna díszkivilágításban

Semmi extra

  Nem volt ma semmi különös, csak a szokás szerinti kedd hajnali fejlámpás futás a Mecsekben. Ötkor találkozó a Tettyén, ezúttal öten jöttünk össze a kissé fagyos hajnalon.  A városban már semmi hó de odafent még tartja magát a tél! A Dömörkapuig kevés és letaposott volt az ösvény, csúszkáltam is rajta. De a körforgalomtól felfelé már nagyon jók voltak a viszonyok. Ami annyit takar, hogy egy sávban le van járva az út, de nem jeges, hanem havas és kevésbé csúszik. Azaz a legjobb állapotában volt a pálya. Az ágakról leolvadt, leverődött a hó és bujkálni is alig kellett!Ez nagy pozitívum!
Pécsi sípálya ma délelőtt (Forrás: http://www.idokep.hu/webkamera/sihazpecs)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...