Ziller-völgyi Alpok: 4. Greizer hüttéből az Olpererhüttébe

  Tavaly nyári Zillertal túra beszámoló folytatása következik, de még mielőtt belekezdenék belinkelem ide az előzményeket, hátha valaki nem olvasta volna: 1. nap a megérkezés, 2. nap a dél-tiroli kalamajka, 3. nap a Gigalitz.
  Ébredés, pakolás, reggeli, után megnéztem az Árnikákat, majd még pár kép a Gerizer hütte teraszáról és már indultunk is lefelé a völgybe. Az egész völgyet összefüggő köd borította csak kb. 2000 méter felett volt tiszta az idő. Így legalább el tudtunk búcsúzni a hegyektől. Ahová még majd vissza kell jönni (Schwarzenstein, Grosser Löffler) és amit már láttunk (Gigalitz).

Greizer hütte, 2227 m

Hajnali árnikák

Kilátás a Greizer hütte teraszáról

Rajtunk kívül többen elindultak lefelé a rossz idő miatt, de voltak akik a Kasseler hütte felé mentek a Berliner Höhenwegen. A jobbra-balra meredeken kanyargó ösvény mentén a sziklafalon egy alpesi szalamandra is az utunkba akadt. A Rax-on már láttam korábban, de azért nagy élmény volt újra viszont látni az apró kis állatkát.

Alpesi szalamandra (Salamandra atra)

A nagy hátizsákot nem akartam levenni, ezért csak pár képet készítettem, hagytam inkább békességben. Bár nem úgy tűnt mint aki nagyon meg lenne ijedve! A fényképezgetésem miatt így is le voltam mindig lemaradva! De azért voltak helyek, ahol bevártak a többiek, vagy összetorlódtak a turisták. Ilyen volt egy apró kis híd, ami a völgy oldalában csordogáló vízesés vízét keresztezte! Simán, szárazon át lehetett menni rajta, de sokan megálltak megcsodálni, lefotózni.

Átkelés

Miután beértünk a ködfelhő alá még akkor is sok fotószünetet tartottam. Jó hangulata volt a szürke, sötétségben a zöldellő növényeknek és az éppen virágzó Bérclapuknak.

Alpesi ösvény

Háromnegyed óra alatt értünk le a Berliner Höhenweg keresztezéséig, innen lehet a 2872 méter magas Mörchnerscharte-n keresztül a 2044 méteren fekvő Berliner hüttéhez sétálni. De mi Ginzling felé fordultunk és a Floiten völgyben ereszkedtünk tovább lefelé. Pár perc múlva kissé kitisztult az ég meg is álltunk pár kép erejéig.

Kitisztult az ég felettünk!

A többieknek tovább tartott előszedni a fényképezőgépet, majd visszarakni, így a rövid megálló után én mentem elől. Legelésző szarvasmarhák között haladtam lefelé, nem sokára a Greizer hütte teherfelvonójának völgyi állomásához értem. A kocsi a fészerben pihent üresen és várta következő fuvarját. Eközben furcsa hangokat hallottam a kövek közül, hamarosan meg is lett mi adja ki. Egy mormota bujkált a mázsányi kövek alkotta barlang szájában.

Megbúvó mormota

Három nappal ezelőtt felfelé úton talált havasi gyopárt most is megtaláltam. Addig-addig próbálkoztam a legjobban lencsevégre kapni, amíg a csapat utol nem ért. Később le is hagyott! Innen már széles dózerút vezet lefelé. A kényelmes turistákat eddig hozza fel Ginzlingből egy kisbusz. Innen a teherfelvonó felviszi a csomagjaikat és két óra gyaloglással fent vannak a Greizer hüttében.

Havasi Gyopár (Leontopodium alpinum)

A Kelet-európai csapat

Az úton kényelmesen jó tempóban lehetett haladni, mégis többen utolértek és le is hagytak minket. Ez két dolognak volt köszönhető! Az egyik én voltam, aki folyton feltartotta a brigádot, a másik pedig az alábbi kép és a fenti kép összehasonlításával jól látszik! :-)

Nyugat-európai turisták

Körülbelül 11 órára értünk le az 1177 méteren hagyott autónkhoz. Augusztus 20-a volt, ami az osztrákoknál szimpla hétköznapnak számít, de ilyenkor is sok turista látogat a hegyre. A Tristenbachalm-i parkolóban jócskán álltak az autók. Rövid öltözködés és pakolás után lementünk autóval Ginzlingig. Majd onnan délnyugatra fordultunk és a Zembach folyó völgyében kocsikáztunk egészen Breitlahnerig. Innentől egy fizetős úton, a Schlegeis Alpenstrasse-n alagutakon és szerpentineken kacskaringózva jutottunk fel a Schlegeis Stausee gátja feletti parkolóba. Pár kilométeres szakaszon több mint 500 métert emelkedtünk, amúgy nem lett volna értelme lent hagyni az autót, mert odalent fizetős a parkoló, fent pedig ingyenes.

Schlegeis Alpenstrasse bejárata

A parkolóban ismét pakolás következett, két napi kaja és ruhát raktunk be a hágóvasat, jégcsákányt lent hagytuk, nem terveztük, hogy gleccserre megyünk. Közvetlen a tó felett raktuk le a kocsinkat, de olyan köd volt, hogy a pár méterre alattunk lévő hatalmas víztározóból semmit sem láttunk. Van egy aranyos fotópont, ahonnan lehet fényképezkedni a tóval és a környező hegyekkel. Az alábbi képen jól látszik milyen szép volt a panoráma! :-)

Schlegeis fotó pont

Ezen a padon ülve mindenki lefényképeztetheti magát, egy automata kamera segítségével, aminek a képét aztán otthon az interneten meg is nézheti. A parkolóban rengeteg gondolom ültetett Havasi gyopár volt, legalábbis nem hiszem hogy körforgalmakban és járdaszegélyeknél vadon nő! Aztán ki tudja, a mai világban?

Olpererhütte táblája

A fenti kép alapján másfél óra alatt lehet feljutni a 600 méterrel felettünk található Olpererhüttéhez, esti szállásunk helyszínéhez. A piros jelzésű úton rajtunk kívül csak lefelé jöttek emberek! A cudar időjárás miatt mi sem voltunk benne biztosak, hogy alakulnak majd a napjaink, de bizakodtunk talán lesz részünk olyan kilátásban mint a fenti táblán látható. Pár száz méter után kissé feloszlott a köd és láttuk alattunk a víztározót.

Fenyők között a Schlegeis Stausee

Ahogy egyre feljebb haladtunk elfogytak a fenyők, majd a törpefenyők és már csak csillogok sziklák között vezetett az ösvény. Családok jöttek lefelé sorban. Több szép kilátópont lehet itt, az egyiket Olpererhüttenblick-nek nevezik. Egy fapadról gyönyörködhet aki szép időben jár erre! Sajnos nekünk ilyenhez nem volt szerencsénk!

Olpererhüttenblick

Ködös, nyálkás időben értünk fel a házhoz, sajnos ugyanolyan volt itt is az idő mint lentebb, nem volt mit tenni bizakodtunk, hogy talán másnap reggelre kitisztul az ég és láthatjuk azt a csodás panorámát az Olpererhütte teraszáról.

Az Olpererhütte alatt

A 2007-ben teljesen újraépített Olpererhütte a mai kornak megfelelő körülmények között várja vendégeit. 135 éve épült itt az első menedékház, azóta folyamatosan üzemel itt turistaház. Az építkezés során helikopterek hozták fel a főbb alkotóelemeket, de a mai napig helikopterrel hozzák fel a hüttében felszolgált ételeket és italokat!

Ködös Olpererhütte

A recepciós srác két lehetőséget vázolt nekünk a matraclágerre. Vagy alszunk a külön épületben a winterraumban, ami nincs fűtve, vagy két külön szobában leszünk, mert nincs egyben négy főnek hely egyikben sem. Inkább a második lehetőséget választottuk, nem hoztunk csak vékony nyári hálózsákokat, nem szerettünk volna fagyoskodni a téli szálláson. Pedig ekkor még nem is sejtettük mi vár ránk este! Az alábbi képen látszik, hogy valóban szépen megcsinálták a házat kívül és belül is.

Modern szobánk a hüttében

Kipakoltunk, megmosakodtunk, átöltöztünk, majd lementünk a ház elé főzőcskézni. Miközben a gázfőzőinkkel bíbelődtünk megjelentek ezek a kis törpekecskék vagy kis gidák. A kajáinkra pályáztak, de hiába! Nem is emlékszem mit ettem itt, lehet valami tésztát, vagy az egyik rizses kutyulmányomat!

Két kis gida

Az Olperehütte falán sokféle térkép, fotó és információs tábla közül nekem az alábbi volt a legkedvesebb. 10 euróért rendelhető a www.dav-shop.de webshopról. Talán a legérdekesebb virág a képről az Ungarischer Enzian, latinul Gentiana pannonica, magyarul Pannon tárnics. A leírás alapján 1000 és 3000 méter közötti magasságokban július és szeptember között virágzik. Hazánk területén nem honos, ilyen magasságok már nincsenek az országunkban! Most nem volt szerencsénk hozzá, de 2013-ban a Schneealpe-i  túrámon találkoztam vele, itt olvashattok még a virágról, valamint kép is van róla.

Védett virágok az Alpokban

A térképek átnézése után leültünk egy asztalhoz. Ittunk egy-két sört meg ettünk egy-egy süteményt. Én az Apfelstrudel azaz az almás rétes mellett döntöttem. A rétes mellé még vanília öntet is járt. A hegymászó újságok(Bergsteiger, DAV Panorama) áttanulmányozása után nekiláttunk perudozni, aminek a szomszéd asztal zenészei vetettek véget. Nagy bulit rendezett a hat fős bagázs! Előbb engedélyt kérték a gazdasszonytól, majd jól megtáncoltatták, aztán egész este szólt a zene! ennek később Haki és Gábor látta kárát, ugyanis ők kerültek az idős zenészekkel egy szobába! Később kiderült a Berliner Höhenwegen mennek és cipelik magukkal a hangszereiket. Este pedig ha szabad akkor zenélnek, mulatnak. Tudnak élni!

Miközben odabent beindult a buli, odakint elkezdett szakadni a hó. Ilyen élményben sem volt még részem, augusztus 20,-án tűzijáték helyett hóesésben gyönyörködhetek. Azért nem minden tekintetben jött jókor a hó, ugyanis ezzel megpecsételte a következő napok programját!

Augusztus 20-ai hóesés

De erről majd a következő részben. Reményeim szerint nem kell olyan sokat várni rá, mint a mostanira. Még két nap története van vissza!