2015. május 11., hétfő

Szekszárd környékén jártam

  Szekszárdi borvidék félmaratonon volt jelenésem szombaton. Nem futóként, hanem a Hoka standnál kellett segítenem. Gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és még a verseny előtt lemegyek Gemencre egy kicsit orchideázni. Keselyűsig kocsikáztam, volt egy kis időm és elkezdtem keresgélni a virágokat.
Vitézkosbor (Orchis militaris)
Tavaly már voltam erre, ezért a vitéz és a tarka kosbor gyorsan meg lett. De a fő cél a pókbangó sajnos nem. Hiába kerestem ott ahol egy éve láttam, most egy szál sem volt sehol.
Tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata)
Nagyon csalódott voltam, mert idén a Villányi-hegységbe sem tudtam lemenni és itt sem lett meg. Úgy látom, hogy idén már el kell engedni, majd jövőre jobban figyelek és úgy alakítom a programomat, hogy  biztosan megtaláljam. A nagy keresgélésben úgy elment az idő, hogy a megbeszélt időpontra nem értem a főtérre.
Borvidék félmaraton
  Napközben volt egy szusszanásnyi időm és felmentem a piros jelzésen a Kálvária kilátóhoz. A város főterétől pár perces erőltetett menetben fel lehet menni a ragyogó panorámájú kilátóhoz.
Kálvária, Szekszárd
A Bartina-hegyen található Szőlő-kilátót Kiss István tervei alapján 1983-ban építették. Ha Szekszárdon jár az ember megéri a fáradozást, mert nagyon szép innen a város és egészen a Dunáig, Gemencig, de akár távolabb is lehet látni. 
Szekszárd
  Hat felé jött a vihar és pillantok alatt eláztatott minket. Szerencsénkre addigra már a cipők az autóban voltak. Fél hétkor elbúcsúztam Szekszárdtól és elindultam hazafelé. Nem sokáig tartott a lendület, mert még Kakasd előtt befordultam a Sötét-völgyi tó felé és meg sem álltam a Gyermektáborig. Itt leparkoltam és gyorsan átvedlettem futós cuccra. A zápor csak kicsit áztatta el az erdőt, és hála Istennek később is csak kicsit kaptam a nyakamba. Célom a nemrég átadott Bati-kilátó volt. A kék kereszten előbb lankás, majd meredek kaptatón, majd szőlősorok közt értem el ez országos kéktúra jelzését.
Szarvas-szurdikban
Bekanyarodtam a Szarvas-szurdikba és csak ámultam. Nem volt mély maximum 3 méter lehetett, de nagyon jó hangulata volt a löszmélyútnak. A rövid kis mélyútból  kiérve balról erdő, jobbról szőlő fogadott. Innen már tényleg csak pár perc és elértem a Bati-keresztet.
Bati-kereszt
A kereszttől pedig már feltűnt a nem oly rég átadott 20 méteres kilátó. A teteje 20 méter, a padlószint 15 méteren van. Szekszárd felől a kényelmesebbek autóval is fel tudnak jönni. Én is láttam egy autót a parkolóban, illetve agy család is épp akkor indult lefelé a kilátótól.
Bati-kilátó
Pár kép lentről, majd felszaladtam a tetejére és csak ámultam! Remélem a Mecsek is kap hamarosan egy ilyen színvonalú létesítményt. Úgy tudom, szintén a kéktúra mentén készül egy, majd meglátjuk milyen lesz! A gyülekező felhők között is jól kivehetően látszottak a Kelet-Mecsek magaslatai, Gemenc és a Duna-völgye.
Mecsek a kilátóból
Naplemente
Szép időben Paks, Kalocsa és Bonyhád is látható a magaslatról. A kilátó alatt esőbeálló, padok és tűzrakóhely várja a turistákat.
Kilátó és pihenőhely
Lefelé a már ismertetett úton mentem. Annyi különbséggel, hogy egy fotó erejéig sem álltam meg, mert félő volt, hogy rásötétedik és lámpa nélkül nehézkes lett volna a lejutásom az autóhoz. 45 perc alatt oda-vissza megjártam, a Sötétvölgyi-tónál még egy fotó erejéig megálltam, pár perccel előtte bukott le a Nap a szemközti domb mögé, de még narancssárgára festette az ég alját és a tavat.
Sötétvölgyi-tó partján
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...