Síkondáról Pécsre

  Nem ma történt, de eddig nem volt időm rá és most volt egy szabad órám, ezért hát befejezem, hogy kerek legyen a történet. A Kovács Béla emlék és teljesítménytúra után Síkondáról még várt rám a hazaút. Az előzményekről a linkben olvashattok. 

Síkondai utcakép

Mielőtt azonban még Pécs felé fordultam volna körülnéztem a kis üdülőfaluban. 1928-ban kőszén kutatás közben bukkantak a 39 fokos vízre. Több mint 400 méter mélyről feltörő víz aztán megalapozta a település jövőjét. Strand, 4 csillagos szálloda, szanatórium és kemping is épült köré. 

Ökoturisztikai centrum

Mindezt megnéztem, sőt még az ifjúsági tábor utcájában az ökoturisztikai centrumhoz is kifutottam. A tanösvény táblái megegyeznek a pécsi kis-rétivel. Szép környezetben lehet itt piknikezni, gyerekeknek játszótér foci és kosárlabda pályát is kialakítottak. 

Síkondai halastó

a völgyben két horgásztó is várja a pecázás szerelmeseit. Mellette pedig egy sétányon tudtam elkocogni a 66-os út felé. A sorrendben második tó bal partján a vízből kiálló facsonkok az erdélyi Gyilkos-tóra emlékeztettek. 

Horgásztó

Erdélyi gyilkos-tóra hasonlító facsonkok

A főúton átkelve a Szent Márton zarándokúton haladtam Vágotpuszta felé. Aszfaltozott kerékárút elment Magyarszék felé, innen egy jól járt földes úton a Carmelita kolostor mellett mentem fel Alsó-Kis-ligetre. 

Alsó-Kis-liget utcája

Pár hétvégi házból álló települést elhagyva bementem az erdőbe és ott folytattam a kalandom haza felé. 

Szent Márton zarándokút

Vágotpuszta előtt balra bent az erdőben megtaláltam a település temetőjét. Pár házból álló kis település pár évtizede kihalt, most úgy tudom egy két család lakik itt fent, de ők sem életvitelszerűen, csak időszakonként!

Vágotpusztai temető

A településre beérve készítettem pár képet a haranglábról, majd a zöld sáv jelzésen folytattam a kocogást Lóri felé. 

Harangláb, Vágotpuszta

Van egy fotel az erdőben a sárga sáv és a zöld sáv elválásánál, itt mindig megállok, na nem ülők bele, de mindig rácsodálkozok és nem tudom megállni, hogy ne fényképezzem le. 

Erdei pihenő

Innen végig lejt a turistaút egészen a Lóri kulcsosházig. Vágottig kipihentem magam, így a lefelét újra tudtam futni. Nem is tartott sokáig, pikk-pakk odaértem a kis házikóhoz.

Lóri kulcsosház

Lóri elágazó felé tartva egy négy fős családdal találkoztam, akik Orfűről indultak a Meleg-mányi-völgybe. De fogalmuk sem volt merre vannak! Nem volt térképük, ezért elővettem az enyémet és segítettem nekik. Végül abban maradtak, hogy nem mennek el addig inkább a kulcsosháztól visszamennek Orfűre. Remélem nem tévedtek el útközben! 

Medvehagymák közt

Az elágazónál a sárga négyzet felé fordultam. Medvehagymák között bukkantam ki a Száraz-tó kis erdei tisztására. 

Erdei-kereszt

A sárga sáv pedig előbb erdei, majd aszfaltos úton elvezetett Lapisig. Ha már erre jártam nem hagyhattam ki a virágzó sápadt kosborokat.

Sápadt kosbor (Orchis pallens)

Csörgey Titusz-emlékkő

Lapistól a Manduláson át pedig már jól ismert erdei utakon jutottam le a városba. A teljesítménytúrával együtt közel 39 kilométert mentem, az idővel inkább nem büszkélkedem! Nem is az számít, csak hogy jól érezzem magam!

Kőbánya Pécs felett