Ziller-völgyi Alpok: 6. Leereszkedés és hazaút

  Régóta húzódik a  történet, ezért gondoltam összegyűjtöm az előzményeket ide mielőtt még az utolsó nap eseményeire térnénk:

1. Megérkezés
2. Dél-tiroli kalamajka
3. Gigalitz
4. Greizer hüttéből az Olpererhüttébe
5. Friesenbergsee és a Petersköpfl

  Hakival felkeltünk hajnalban napkeltés képeket készíteni a Friesenberghaus teraszáról. Hüvös volt odakint, sapkában, kesztyűben majd odafagytunk. Jó korán kimentünk, ezért sokat vártunk míg kivilágosodott. a felhők jöttek-mentek de szerencsére a szemközti hegyek (Hochfeiler, ) jól látszottak. Amikor már teljesen átfagytunk bementünk melegedni a házba.

Friesenberghausi panoráma

Zillertali-Alpok vonulatai

Ekkor már a többiek is ébredeztek, összeszedtük hát cuccainkat. A teraszon reggeliztem, nem kapkodtunk, mert mára már csak egy rövid két órás séta várt ránk. Mialatt mi készülődtünk jöttek mentek a csapatok. Főleg indultak, de érkezett egy magyar csapat is lentről a víztározótól. A Hoher Rifflert nézték ki maguknak, nem tudom aztán sikerült-e nekik? A hüttelakók nagy része az Olpererhütte felé vette az irányt, de sokan követtek minket lefelé a Schlegeis Stausee parkolójához. A zenész csapat is erre jött, véget ért a túrájuk elindultak hazafelé.

Friesenbergsee

Már indulófélben voltunk, amikor még lementem a tengerszem partjára. Ezúttal arra az oldalára, ahol tegnap még nem jártam. A látvány magával ragadó volt és olyan érzésem volt mintha ezt már láttam volna valahol! Ha emlékeim nem csalnak egy Deuter katalógusban szerepel a  hely. A képen a távolban a hófedte, sziklás hegycsúcsok, középen túrázok kelnek át a hídon, alatta pedig a Friesenbergsee és annak vízében tükröződnek az előbb leírtak. Olyan szerencsés voltam, hogy pont jártak arra kirándulók, de persze az én képem nem lett annyira profi, mint a Deuter fotósainak. Gyorsan visszaszaladtam és riasztottam a többieket is, hogy ezt meg kell néznetek. Így még egyszer lementem a partra.

Eastern Walking tour 2014

Készült csapatfotó és fotószünetes, zászlós kép is! Mire mindannyian kiéltük fotós vágyainkat már a Friesenberghaus lakóinak nagy része elhagyta a házat. Egy szlovén csapat, aki elsőre elindult az Olpererhütte felé, követett csak minket lefelé. Végig egy széles gleccser vájta U alakú völgyben vezetett az utunk. Igazi alpesi hangulata volt a tájnak, zöld legelőkön tehenek legelésztek és a távolban szürkésfehér hegyek magasodtak.

Lefelé menet

A Friesenbergsee vízét levezető patak egy nagy tereplépcsőn átbukva jó pár méteres vízesésben esett alább. Később beértünk egy kétfős hölgy csapatot, akik épp egy hídon keltek át ami keresztezi a patakot. A háztól még látszó víztározó menet közben eltűnt, folyamatosan visszafelé néztem a hegyekre. Sajnáltam, hogy nem sikerült felmennünk a Riffler-re. De annyira tetszett a hely, hogy tudom én még ide vissza fogok jönni! Ha nem is egy-két éven belül, de egyszer biztosan. Közben beérünk a törpefenyves régióba, elhagytuk azt a gerincet, ami kitakarta a tározót. Egy kerítéssel elzárt részen vezetett át az ösvény. Gondolom ide terelik be éjszakára az állatokat? Egyre több turistával és helyi emberkével futottunk össze. Volt aki igazi bőrnadrágban, "népviseletben" volt, hosszú fa "túrabottal" a kezében.

Friesenbergalm

Hamarosan egy nagy mezőre értünk ki, apró kis házacska jelezte, hogy megérkeztünk a Friesenbergalm-hoz. Lápos, vizenyős részen vezetett át az 532-es jelzésű túraútvonal, fapallók segítségének köszönhetően nem cuppantunk bokáig a sárba.

Schlegeis Stausee a magasból

Újra előkerült a Schlegeis Stausee, innen látszott csak igazán a monumentális gátja. 731 méter széles és legmagasabb pontján 131 méter magas a gát. 2000 méteren lehettünk, amikor elhagytuk a nagy tisztást, rövid törpefenyves rész következett, de észre sem vettük és már lent voltunk a fenyőerdők között.

Hatalmas víztározó a Ziller-völgyi Alpokban

A fenyvesekben kissé lemaradtam, mert itt-ott még feltűnt a tó illetve egy-két légyölő galóca késztetett megállásra. Innen már pár perc séta volt a parkoló.

Bringások a gáton

Az autónál próbáltuk magunkat rendbe hozni, átöltözni ... Egy csoport kép után még sétáltunk egyet, mert szépen látszott a víztározó és távolban a Schlegeis gleccser! Két nappal ezelőtt semmit sem láttunk belőle, de most gyönyörűen látszott a gleccser karéj, de sajnos a mögötte lévő 3000 méter feletti csúcsok most is felhőben voltak.

Felhők alatt a visszahúzódó gleccser

A gátra is felmentünk egy pillanatra, majd búcsút intettünk a Ziller-völgyi Alpoknak és a Schlegeis alpenstrasse-n visszaindultunk Mayrhofen-be. Az első szupermarketnél megálltunk vettünk magunkhoz szénhidrátot, otthonra egy kevés ajándékot, aztán irány Magyarország. Egy pillanatra megálltunk a Krimml-vízesés felett egy parkolóban, de csak pár kép erejéig. Délután ránk szakadt az ég, de ez minket már nem zavart, mert közeledtünk kis hazánk felé.Szombathelyig utaztunk, ott finom vacsorával fogadtak, majd másnap vonatra szálltunk és Pécsre zakatoltunk.

Krimml-vízesések

  Nagyon nagy élmény volt ez a hat nap, sok impulzus ért! Abban bízom, hogy valamikor még, remélhetőleg mihamarabb visszajutok a csoportba. A Berliner höhenweg, a Hoher Rifler vagy épp a Schönbichter Horn visszavár! Köszönöm az Eastern Walking csapatának, hogy befogadtak és remélem még lesz alkalmam velük tartani!