Téli futás a Közép-Mecsekben - Napiblog 2021/017

   A hétvégén újra esett a hó. Magára valamit is adó (terep)futó ilyenkor kimegy a Mecsekbe, hogy valamelyik közösségi oldalon meg tudja mutatni, hogy milyen szép is ilyenkor az erdő. Na és persze ne feledjük el a közhelyeket sem, mert ilyenkor szokás kimosni a futócipőket és persze a szűz havas futás sem utolsó szempont.

2021/017

Ilyen előzmények után természetesen nekem is mennem kellett futni hajnalban. Nem indultam korán, csak háromnegyed hatkor, de Lenkei-pihenőig nagyon büszke voltam magamra, hogy szűz hóban verethettem. Aztán jobbról bejött egy cipő és tappancs nyom. Amelyek majdnem a Tubesig beelőztek. Ekkor még csak sejtettem, hogy a Norbi és Zsömmendár Zsömi az, de aztán az instáról be is bizonyosodott. 

Szóval a szűz havas futásom szertefoszlott. Azért nem teljesen, de ne szaladjunk ennyire előre. A János-kilátóhoz 6:50 körül értem, egy túrázó már itt is megelőzött. Felmentem a felső szintre, de látszott, hogy a mai napkelte elmarad. Nem is húztam az időt inkább gyors leszaladtam és nyargaltam le a nyomokat követve egészen Lapisig. 

Itt aztán ők a Bányász-út felé kanyarodtak és végre újra élvezhettem a friss és ropogós havat. :) Meglepődve láttam, hogy a lapisi parkolóban vagy 5 autó parkolt. Egy túrázón kívül pedig mással nem találkoztam és nyomok is csak a Norbiéké volt. 

A terepfutók mellett még a rally-sok örülnek leginkább ha esik pár centi hó. Ők is jó korán fent voltak a Mecseki utakon, főleg a Lapis és Árpádtető közti kisebb forgalmú aszfalton csúszkáltak jobbra-balra. Pista-bácsi pihenőjétől a piros sávig én is ezen az úton futottam, de szerencsémre csak a driftelő keréknyomokat láttam.

Nagy-mély-völgy
A Nagy-mély-völgybe ereszkedés közben aztán elkezdtem én is csúszkálni, de megúsztam esés nélkül. A Kánya-forrásnál felszaladtam a barlang üreghez. Évek óta nem mentem ide fel. Talán mert nem annyira látványos, mint a tőle nem messze található Kőlyuk. 
Nagy-mély-völgy kőfülke
A patakátkelések neccesek voltak, mert jócskán mínuszok voltak. Ha megmerült volna cipőm, akkor onnan még bő 2 óra míg hazaérek és az nagyon fájt volna. Óvatosan mindig megtaláltam hol a legmegfelelőbb átmennem a jeges patak felett. 
Nagy-mély-völgy fahíd
Kőlyuk volt a végpont onnan visszafordultam, Tervben volt, hogy lenézek a mánfai Árpád kori templomhoz, de időben soknak találtam, ezért most inkább kihagytam. 
Kőlyuk
Lassan egy hete mínuszok vannak, de az Ágnes-vízesés még alig volt megfagyva, a Melegmányi-mésztufalépcsők talán egy fokkal jobban. Ezeknél meg-meg álltam fotózni, de annyira hideg volt, hogy a fényképezőgépem aksija is megérezte. Gyorsan merült, ezért em kezdtem eszeveszett fotózásba.
Ágnes-vízesés

Melegmányi-mésztufalépcsők
Melegmányi-völgyből kifelé jövet körülbelül három óra menetidő után éreztem, hogy ennem és innom kellene valamit. Hátizsákban sajnos nem meleg tea, csak hideg kóla volt és gyümölcsszelet. A szeletet alig tudtam kibontani a szétfagyott ujjaimmal. Már majdnem feladtam, amikor csomagolás perforálása hirtelen megindult. Apró örömök. 
Havas, szúrós csodabogyó
A völgyből kifelé jövet a Kereszt-kunyhó előtt kissé elkavartam. Rengetegszer jártam erre nem is értem hogyan, biztos a fáradtság miatt. Mikor korrigálni akartam, akkor pont az ellenkező irányba indultam, mint amerre kellett volna. Ha nem nézek rá a mapy.cz alkalmazásra, akkor ... később találom meg a helyes utat. 

Elhatároztam magamban, hogy ha kilencre odaérek a Rábay-fához, akkor még a zöld kereszt felé felszaladok a Tubesre. 9 óra 5 perc lett belőle, így inkább hazafelé indultam. Pár perc múlva derült csak ki, mikor bejelzett az órám, hogy hamarosan lemerül, hogy milyen jól is döntöttem. :) Mert ha nincs track, akkor nincs futás. 

Mecseki hóember
Kantavár utáni emelkedőn már szenvedtem. kis-réten meg is álltam hóembert fényképezni. Dömörkaputól hömpölyögtek a szánkós turisták. Még a sípályán is csúsztak, pedig ott tilos. Síelni mondjuk senki sem síelt. 
Havas Karolina tengerszem
Flóra-pihenőnél elkészítettem az utolsó képeket, majd nyargaltam, hogy le ne merüljön az óra. Végig megúsztam esés nélkül a meredek Zsigmond utca leges legvégén aztán seggre ültem. Ha ez nem lett volna elég még a combom is begörcsölt. A maradék szűk egy kilométer nem esett jól, de mint lentebb látjátok az órám sem merült le és a cipőmet is kimostam. :)


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzésem, várlak vissza holnap is. 😏

Megjegyzések